Új suli, új kezdet.

 Sziasztok! Nos itt a következő fejezet.  A versenyen harmadik helyezett lettem. :D Nagyon örülök neki. Nem szoktam kommentárokat követelni de jólesne ha kapnék egy keveset. Akik írtak azoknak meg köszönöm mert miattuk jó írni. 

Hét ágra süt a Nap úgyhogy töltsetek minél több időt a szabadban és napozzatok!:))

Kellemes hétvégét mindenkinek:D

Puszi^^

Az élet egy útvesztő, de te döntöd el hogy merre fordulj benne.:)

Britney szemszöge

Teltek múltak a hetek. Szinte összemosódtak a napok a szemem előtt. Az egyik nap az iskolában a tanár behívatott az irodájába.
-Nos, Smith kisasszony elfogadták az eredményeit.-Először értetlenül néztem rá, majd hirtelen rájöttem. Egy hónappal ezelőtt azután a bizonyos csók után úgy döntöttem hogy nem maradok sokáig ebben a suliban. Beadtam egy papírt a várostól tíz km-re lévő iskolába.(megjegyezném hogy sokkal jobb az az iskola mint ez) Nem hittem volna hogy felvesznek, de sikerült.
-Értem.-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ha kérhetem még ma intézzen el mindent mert holnapra várják a másik suliban.
-Igenis.-az igazgató felállt és kezet fogtunk.
-Minden jót kívánok Önnek. Legyen sikeres.
-Köszönöm.-kicsit mereven indultam el vissza az osztályba. Lizzy értetlenül nézett rám. Én csak megvontam a vállam hogy majd később beszélünk. Petert Dina szórakoztatta.
Bár nem láttam rajta hogy túlságosan zavarná.
A következő órák is összemosódtak a szemem előtt. Robotpilóta üzemmódban voltam. Semmire nem emlékeztem. Arra sem hogy mit mondtam mikor felszólítottak.
Az utolsó órám után Peter várt a szekrényemnél.
-Hogy képzelted hogy elmész?!-nem ordított. Csendben beszélt, mégis olyan vádló volt.
-Nem értem hogy neked mi közöd hozzá hogy hová megyek. Semmi közöd hozzá. Ezt szerintem már számtalanszor tisztáztuk úgy emlékszem.
-Én nem emlékszem ilyesmire. Csak olyanra hogy te ezt kijelentetted.
-Nem mindegy? Ugyanaz.-teljesen nyugodt voltam bár ez róla nem volt elmondható.-Megmondtam hogy hagyj békén és szerintem eléggé világos voltam.
-A francba a francba. Én is számtalanszor kijelentettem hogy az enyém vagy.-Már nem mellettem állt hanem előttem. Alig pár centi választott el tőle. A szívem a torkomban dobogott, de nem a félelemtől hanem a vágytól hogy megcsókoljon. Persze az eszem ez ellen hevesen tiltakozott. A testem viszont nem volt ellen a dolognak. Még egy kis ideig néztük így egymást. Majd Peter belevágott egyet a szekrénybe és elment.
Kábultan néztem utána. Azt hiszem most végleg vége mindennek. Csendeb lecsúsztam a szekrényen és elengedtem néhány könny cseppemet.
Észre sem vettem hogy az az egy hónap amióta nem beszéltünk mennyire megviselt. Nehéz be vallani de hiányzott már. A egyik felem azt kiáltozta hogy menjek után a másik...... a másik pedig hogy maradjak, hogy csak szórakozik velem. Jó lesz ez így. Én elmegyek és nem lesz többé semmi bonyodalom az életembe. Legalább is azt hiszem. Felálltam és elkezdtem kiüríteni a szekrényem. Pár diák még lézengett a folyosón de nem sokan. Ismerős cipő kopogást hallottam egyszer csak.
-Nocsak nocsak! A kis gyáva elmegy. Nem bírod végig nézni hogy Peter az enyém lesz és nem a tiéd?-nevetett.
- Tévedsz Dina. Én tőlem akár meg is eheted az sem érdekelne. Csak tudod úgy hallottam hogy sokkal több jó pasi van a másik suliban így átmegyek oda.-mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hazudsz! –ekkor már Dina üvöltözött. Komolyan mondom hogy nem volt normális soha ez a csaj.
-Tévedsz!-majd megfordultam és elindultam a kijárat felé.
-Itt kell maradnod! Azt akarom hogy szenvedj amiért elveszem tőled Petert!!
-Mondtam hogy nem érdekel!
-Ezt még nagyon megfogod bánni! Meglátjuk hogy ki nevet majd a végén.-sosem gondoltam hogy normális ez a csaj de ez ........hát bebizonyította a feltevésemet.

Otthon csend volt, mint mindig. Már megszoktam hogy az üres házba jövök haza. Megértettem a szüleimet is. Elvégre mindent megakartak nekem adni amit eddig nem tudtak.
Nehezteltem rájuk mert mindig egyedül vagyok de már megszoktam ezt is. Most éreztem először hogy egyedül vagyok hogy hiányoznak a szüleim. Bárcsak kevesebbet dolgozoznának.

Felülsz a buszra. Egy pillanat múlva elindul. A táj elsuhan melletted. Rétek, füves puszták, erdők váltják egymást. Az erdők között egy- egy ház díszeleg. A réten színes virágok díszelegnek akár egy festményen. A nap hét ágra süt. És te még sem érzed magad boldognak.
Figyeled a tájat és akárhányszor látod mindig felfedezel benne olyan csodákat amik megragadják a figyelmed. De még ez sem tud lekötni. Gondolatban mindig máshol vagy. Mindig mást akarsz. Csak azt nem tudod hogy mit............

Megérkeztem. Egy másik középiskola. Bemegyek a kapun érdeklődő tekintetek néznek rám.
Hát ennyire látszik hogy elveszett vagyok?
-Szevasz csajszi.-hirtelen belém karol egy szőkés hajú srác. A haja oldalra van fésülve. Fekete póló van rajta és csőnaci. Nem mondom nem néz ki rosszul de nem az esetem.
-Ismerlek?-kérdezem tőle udvariasan.
-Nem, de Niallnak hívnak.
-Britney.
-Jól sejtem hogy új vagy itt??
-De még mennyire. Ennél újabb nem is lehetnék már.-ezen mindketten nagyon jót nevetünk.
-Gyere bekísérlek.-Befelé menet egyre többen bámulnak meg engem. Talán fogkrémes vagyok?!
-Mond, nem tudod miért bámulnak meg?-erre nevetve válaszol.
-Hallod, szoknya van rajtad, magassarkú és még sorolhatnám. Szép vagy és a szépeket mindenki megbámulja.
-Aha, hát kösz.-mosolygok rá.
-Hát itt volnánk.Majd találkozunk szia!
Be mentem az irodába és egy jó félóráig ott voltam, majd jött egy tanár és vele bementünk egy osztályba.
-Fogadjátok sok szeretettel az új osztálytársatokat.Kérlek mutatkozz be.
-Sziasztok Britney Smith vagyok. Neki kezdhetném elsorolni hogy milyen átlagom volt a másik suliban de a tanárokon kívül ezt senkit nem érdekli.-Ezzel elindultam a padok között.
Niall mellett a lány hirtelen felállt és elment egy másik padba. De még eltudtam kapni a bosszús pillantását. Ekkor Niall oda intett maga mellé. Kissé meglepett a dolog.
Az óra gyorsan eltelt.
-Láttad milyen arca volt mikor a jegyeket mondtad neki? Majdnem felrobbant az öreglány
-Hmmm.
Egész nap nagyon jó hangulatom volt. Mindent elfelejtettem amit akartam de csak egy kicsi időre.
Beszálltam az autóba és haza kocsikáztam. Megcsináltam a házimat, elővettem egy doboz fagyit, beraktam a dvd- be egy vígjátékot és egész este filmet néztem.

~Peter szemszöge~
Britney elég sokszor tudott meglepetést szerezni az embernek. Tény és való hogy kívántam a csókját, sőt magát őt. Amikor berontott hozzám teljesen elvesztettem az eszemet. A csók csak arra volt hogy befogja a száját.
Eltelt az eset óta „egy kis idő”.
-Héé haver! Elég furcsa dolgot találtam.
-Mit?
-Britney egy másik suliba van beíratva.
-Mi van?!
-Igen jól hallottad. Mától kezdve.
-A rohadt életbe! Hívd a főnököt és beszélj vele hogy mi legyen most!
-Oké.-Kimentem levegőzni. Hogy tehette ezt ?! Biztosan miattam megy el, máskülönben nem kerülne hetek óta.
-Azt mondta hogy maradjunk itt. Van egy ügynök abban a suliban is. Ő fog vigyázni rá az iskola időszakában mi meg akkor mikor otthon van.-Nem örültem ennek. Nekem kellene vigyáznom rá mindig. Nem egy tejfölös szájúnak.
Másnap órák után a szekrényénél vártam rá. Nem reméltem semmit. Mégis elutasítóbb volt mint gondoltam. Elküldött én meg fogtam magam és elmentem.
Utána néztem ennek az ügynöknek. Niall Holloway. Vigyázz a kezeidre nehogy a tulajdonomra tedd azokat.
Felmentem lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni.