Top Secret!:)

Díj!:)

Köszönöm a díjat Nixypixy! :)

Szabályok:

001. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!

002.Őszintén válaszolj a kérdésekre!

003. Összesen öt személynek kell továbbküldened!

004. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!

005. A díjat visszafelé nem lehet adni!


Kérdések és válaszok:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Marcsi, de általában minden ismerősöm máshogy hív. ÉS elég sokan elsütik a Marok Marcsa becenevet is..xD
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Nem szoktam dalokon sírni
3. Félsz a sötétben?
Nem
4. Szerelmes vagy valakibe?
Ez még nehéz megmondanom..XD
5. Mi volt a legcikisebb dolog, ami eddigi életedben történt veled?
Nem tudom..:D
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Teljesen egészséges dolognak tartom, szóval már nálam többen is meghaltak gondoltaban többször is..:D
7. Szerinted a péntek 13 szerencsét vagy szerencsétlenséget jelent?.
Igazából, rám nincs semmi féle hatással. Nem hiszek a babonákban.
8. Van olyan dolog, amit a szüleidnek sem árultál el?
Persze, de ez természetes dolog.
9.Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem érdekel hogy ki mit gondol a zenei ízlésemről. Amíg nem kérdezem a véleményét, addig nem is érdekel.-
10. Kiskorodban sírtál, amikor szurit kaptál?
Persze
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Jó kérdés. A helyzet majd adná.
12.Szoktál álmodozni?
Igen
12. Járnál Chase Crawforddal?
Nem hiszem
13. Hány gyereket szeretnél? Fiú/Lány neveik?
Kettőt. Egy fiú és egy lányt. Dalma és Ben
14.Adni vagy kapni jobb?
Adni, de azért kapni is, Erre nincs egyértelmű válasz
15. Titkom?
......
16. Bakancslista?
Majd lesz az is..:D

Akiknek küldöm:
Viviennek
Yesaya
Ildikónak
Melindának
Candynek

Büszkeség

Sziasztok!

Úgy néz ki, hogy visszatértem. Tudom hosszú ideje nem volt már friss de próbálom pótolni.

Remélem nektek jól telt a szünetetek. Én most is egy versenyre készülök ami majd csak decemberben lesz, de már lázasan készül rá mindenki.

Sok sikert szeretnék kívánni az új tanévhez mindenkinek:) 

Peter szemszöge

Reggel semmivel sem volt jobb a helyzetem. Rossz kedvel mentem le a konyhába. Dexter már javában fent volt és a kávéját szürcsölte.

- Jó reggelt! -köszönt rám frissen és üdén.

- ’Reggelt! Van még kávé?

- Aha. –ezzel véget ért a reggeli beszélgetésünk. Én elmentem zuhanyozni felöltöztem és elmentem az iskolába.

Az iskolában Dina már várt rám. Már untam a csajt nem is kicsit. Teljesen unalmas volt a napom.

Miért menekül előlem Britney? Talán el kéne mennem hozzá és bocsánatot kéne kérnem. Nem! Nem szabad. Elvégre nem akar többet látni. Ő mondta. Nem érdekel elmegyek hozzá, ha törik, ha szakad.

Észre sem vettem, hogy már kicsöngettek. Felkaptam a táskám és kimentem a teremből. A folyosón Lizzi várt rám.

- Helló! Tudsz valamit Britről?

- Igen. Átment egy másik iskolába. -Meghökkenve nézett rám Lizzi. Szóval elfelejtette elmondani a legjobb barátnőjének ezt a kis tényt.

- Micsoda? Azt nem mondta, hogy miért?! -nem akartam neki elmondani, hogy miért, hogy miattam ment el.

- Nem. Nem mondta. Én is csak véletlen tudtam meg. Ha megbocsájtasz, nekem mennem kell órára.

- Miért nem szóltál előbb? Te is tudod hogy vigyáznom kellett volna rá! -szinte már üvöltve mondta.

- Mert nem tartottam fontosnak, ugyanis a központ már intézkedett, és van mellette egy másik ügynök. Azt hiszed, hogy nekem ez jó?

- Hát persze! Minden ügynök tudja, még én is aki terepen vagyok, hogy eleve nem akartad ezt a küldetést.

- Na és, ha így van? Akkor, mit csinálsz? Rám fogod, hogy miattam van ez? -na jó tényleg miattam van. Na és? Ezt ő nem tudja.

- Nem, nem érsz annyit, hogy veled törődjek. Igaza volt mindenkinek veled kapcsolatban. Tényleg egy önző, elkényeztetett bunkó vagy, aki még a védencével sem tud normálisan foglalkozni. -mikor befejezte a mondatát elkezdett hisztérikusan nevetni. Majd a földre rogyott. Sírt, de nem úgy, mint Dina, hanem csendben. Nem értettem eddig, hogy mi baja van, de most már kezdem kapizsgálni. Ez volt neki az első küldetése, és én elszúrtam.

- Gyere, kelj fel. Ha valaki meglát ilyen állapotban még azt fogják hinni, hogy bántottalak.

- Ühüm.

- Mutasd, hogy merre laksz. -negyedóra múlva már Lizzi ágyban volt és békésen szunyókált. Még emlékszem az első küldetésemre.

5 évvel ezelőtt...

 Az a nap teljesen más volt. Egy hete csak a küldetésemről tárgyaltunk, és végre eljött ez a nap is. Teljes pánik fogott el. Mi lesz, ha elrontom? Ha ártatlanok halnak meg miattam?

Aztán eszembe jutottak Mesterem szavai: Gondolkozz! Egy ember életét akarod megmenteni vagy több ezrét?

Egy különleges technológiát kellett ellopnom a Maffiától. A fejesnek volt egy lánya és épp a születésnapi zsúrja volt. Hamis személy azonosságot kaptam és még egy tucat hamis szart.

A feladatom az volt hogy lejussak a ház alatt lévő helységbe és ellopjam a chipet.

Már csak annyi volt a dolgom hogy biztonságban kijussak. Az ajtó előtt azonban a nagyfőnök állt.

- Ugye nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megúszod? Csodálom, hogy ilyen fiatal ügynököt küldenek egy ilyen veszélyes munkára. Csalódtam a CIA-ban.

- Elég idős vagyok, hogy megöljem magát. -erre csak röhögött az öreg.

- Bátor vagy, ez tetszik. Kár, hogy a CIA-nak dolgozol. Vigyétek el! -Hárman jöttek rám, és én mind a hármat elintéztem. Az öreg szemébe néztem és láttam a döbbenetet. Egy ugrással leterítettem majd a pisztolyt a halántékához nyomtam.

- Még mindig fiatal vagyok ahhoz, hogy öljek? -már nem tudott válaszolni, mert meghúztam a ravaszt.

Mindenem remegett de erőt  vettem magamon és felálltam. Hirtelen egy kislány nézett vissza rám. Elkerekedett szemekkel nézett rám. Mindent látott, nem is próbálta tagadni. Csak ott állt és nézte a halott apját. Nem bírtam meg tenni vele is. Őt nem tudtam volna bántani. Hiszen még csak gyerek volt. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Arra várt hogy őt is megöljem, de nem tudtam megtenni.

Én gyorsan összeszedtem magam és távoztam.

Soha nem fogom elfelejteni a pillantását, a szenvedést a szemében. Ő nem tehett arról hogy ilyen volt az apja.

Megráztam a fejemet és ismét a jelenre koncentráltam. Felmentem e szobámba ki vettem egy törülközőt és elmentem lezuhanyozni. Gyorsan felöltöztem és beszálltam az autóba. Pillanatokon belül Britney házánál voltam. 

Csengettem. Britney nyitott ajtót.

- Szia! Hogy kerülsz ide?

- Szia. Csak látni akartalak. -ez nagyon hülyén nézett ki.

- Értem. Gyere be. –félre állt az ajtóból és bementem. -Elnézést szeretnék kérni mindazért, amit mondtam neked az utolsó napon. Remélem nincs harag.

- Én is sajnálom hogy úgy rád rontottam akkor.

- Akkor jó. Tudod arra gondoltam, hogy lehetnénk akár barátok is. -ártatlan arccal mondta ezeket. Barátok? Hö? Hát kezdetnek ez is elég. De előlem nem menekülhet sokáig. Ezt neki is be kell látnia.

- Akár.

- Figyelj csak én még nem ettem ma semmit és főzhetek ha gondolod.

- Oké, de segítek benne. Mit eszünk?- néztem rá vigyorogva.

- Pizzat.

- Jól hangzik, akkor lássunk hozzá. - Nevetgélve főztünk. Persze azért sunyin stíröltem, de ennyi nekem is jár elvégre. Elfordultam, hogy keressek egy konyharuhát, azonban Britneyvel összeütköztem. Óvatosan nézett fel rám. Láttam felcsillanni a szemében a vágyat. Lassan lehajoltam hozzá. Kínzó lassúsággal. Azt akartam, hogy ő is akarja a csókot úgy ahogy én.

Nem is kellett sokáig várnom. Félénken csókolt vissza, mintha félne egy kicsit. Nem hagytam neki időt a félelemre. A nyelvemmel megsimogattam az ajkát majd a fogammal egy kicsit megharaptam. Elégedett nyögéssel jutalmazta ezt a cselekedetemet. Azonban ez a varázs sem tartott sokáig, mert eltolt magától.

- Őőőő sajnálom. Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Menjünk enni inkább

- Nem értek veled egyet, de én is éhes vagyok, úgyhogy menjünk.

A vacsorát csendben fogyasztottuk el. Britney mosogatott én meg törülgettem.

- Azt hiszem nekem mennem kéne.

- Igen. ŐŐ köszönöm a társaságodat.

- Nincs mit.- soha életemben nem láttam Britneyt ilyen zavarban. Nem az a harcias lány volt, aki leküldött a földre egy buldózert. Nem törtem sokáig a fejemet ezeken a dolgokon. Hazamentem lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Britney szemszöge

A szürke napok összemosódtak a szemem előtt. Már nem számított, hogy milyen nap van. Hétfő vagy Kedd, nem mindegy?

Hirtelen felálltam és oda sétáltam a könyvespolchoz. Levettem egy könyvet. A címe : Ír legendák. Kinyitottam az egyik oldalon és elkezdtem olvasni.

„Volt egyszer egy lány, akit Gwennek hívtak. Egyszerű származású volt, de szívében és viselkedésében száz nemesi születésűvel felért. Haja szőke volt, mint a téli napsütés, szeme zöld, mint a moha. Szépségének az egész országban híre ment, és bár büszke leány volt, alakja karcsú és tetszetős, szerény is volt, és miután áldott édesanyja születésekor meghalt, Gwen tartotta rendbe koros apja kicsi házát. Engedelmes volt, tette, amit mondtak neki, és amit elvártak tőle, és soha nem volt egy panaszszava sem. Mégis időnként látták, amint a leszálló estében sziklákon sétál, és tekintete úgy mereng a messzeségben, mintha szárnyakat akarna növeszteni és elrepülni.

Egy nap amikor virágot vitt édesanyja sírjára, mert anyját a Szent Declan forrása mellett temették el, egy férfival találkozott, vagy legalább is azt hitte, hogy az. Magas volt , szálfatermetű, sötét haja válárra hullott, szeme kék volt, mint a harangvirágok, amelyeket a  lány a kezében hozott. Nevén szólította a lányt, hangja muzsikált Gwen fülében, és szíve táncra perdült tőle. A míg a magas fű közt tündérsuttogásként szél kelt, ők ketten egy szemvillanás alatt egymásba szerettek Gwen drága anyjának sírja mellett.

A lány és a férfi nem fonhatták egyszerűen egymásba a kezeiket, hogy együtt éljenek az idők végezetéig, mert a férfi Carrick volt, a tündérkirály, aki a domb alatti ezüst palotában lakott, az alatt a domb alatt, amelyen Gwen háza állt. Gwen varázstól tartott, kételkedett a férfi érzelmeiben és a magáéban is. És minél inkább vágyott a szíve, annál inkább megerősödött benne a kétely, mert arra tanították, hogy vigyázzon a tündérekkel, és óvakodjon palotáiktól, ahol egybegyűlnek.

Nem bírtam tovább olvasni így lapoztam egy oldalt.

(...)

Hajnalban Carrick felszállt szárnyas lovára, és felrepült a Naphoz. Tüzet gyűjtött, abból sziporkázó gyémántokat varázsolt, s azokat ezüst zsákba tette. A lángoló, varázslatos ékköveket Gwen házához vitte. Amikor a lány kiment elé Carrick a lány lábához szórta a köveket, és íg szolt: „Gyémántokat hoztam neked a napból. Irántad érzett szenvedélyemet testesíti meg. Fogadd el őket, s velük engem, mert mindent neked adok amim csak van, s még annál is többet.

De a lány visszautasította, mondván hogy másnak ígérték oda. Lady Gwent a kötelesség tudata, Carricket a büszkesége tartotta vissza, és a virágok közt heverő ékköveknek hátat fordítva váltak el egymástól. Így lett a gyémántokból virág.

Aznap amikor a Gwen hozzá ment a halászhoz, édesapja meghalt. Mintha csak azért kapaszkodott volna az életbe, annak kínjaiba, hogy megbizonyosodjék: Gwenje biztonságban van, és gondját viselik. Így azután Lady Gwen férje beköltözött a kis házba. Nap, mint nap odahagyta a feleségét, mielőtt még a nap felkelt volna, hogy kimenjen és kivesse a hálóját. Életük elégedettség és rend nyugalmába süppedt.

Azonban Carrick nem felejtette el Lady Gwent. A lány ott élt a szívében. Mérhetetlen kétségbe esésében egy este ismét szárnyas lovára pattant, felszállt a Holdhoz, összegyűjtötte sugarát, amely gyöngyökké lett az ezüstiszákjában. Újra lady Gwenhez ment, aki akkor az első gyermekét várta. „Íme a hold könnyei. Irántad érzett vágyódásom lásd e gyöngyökben. Fogadd el őket, s velük engem is, mert mindent neked adok, amim csak van, s még annál is többet.” Lady Gwen noha a könnyei is legördültek orcáján, ismét visszautasította.

Újból elváltak, elválasztotta őket a kötelesség és a büszkeség, és a gyöngyökből, amelyek a földre szóródtak százszorszépek lettek.

Teltek- múltak az évek. Carrick búslakodott, Lady Gwen pedig kötelességének élt. Gyermekeket szült, és örömét lelte bennük. Gondozta a virágait és emlékezett a szerelemre. Férje ugyan jó ember volt, mégsem érintette meg az asszonya szívét, annak legrejtettebb zugát. És az asszony megöregedett arca, teste vénült, míg szíve ifjú maradt, s benne érintetlen egy lány vágyódása.

Egy nap Carrick ismét felszállt a lovára és kirepült a tenger felé, hogy megtalálja a tenger szívét. Ott ezüst zsákjába gyűjtötte, amit a tenger szíve kilövellt, s az zafírokká lett. A köveket elvitte Lady Gwennek, akinek már unokái voltak, akinek haja hófehér lett, szeme megtört.

Csakhogy a tündérkirály azt a lányt látta benne, akit megszeretett, és aki után sóvárgott.

Lába elé szórta a zafírokat és így szólt: „Íme a tenger szíve. Állhatatosságom záloga. Fogadd el őket, s velük engem, mert mindent neked adok, amim csak van, s még annál is többet. ÁM Lady Gwen ismét vissza utasította.

Lady Gwen mindent megkaphatott volna Carricktól amit akart, de Carrick pont azt nem vitte el hozzá amire vágyott. A vallomást hogy szereti.

(...)

Egyszerűen nem tudtam tovább olvasni. Egyszeriben rájöttem, hogy mit jelent a büszkeség és, hogy mi mindennek a gyökere. Mennyi fájdalmat és csalódást lehetne elkerülni, ha a emberek nem lennének büszkék. Elő vettem a telefont és felhívtam Lizzit.

- Szia Lizzi!

-Á szóval eszedbe jutottam. Kár, hogy amikor elmentél az iskolából nem jutottam az eszedbe.

- Igazad van és ne haragudj. Találkozhatnánk?

-  Persze. Mondjuk a kedvenc kávázónkban délután négykor?

- Oké akkor ott találkozunk. -amint letette rögtön hívtam Niallt. –Szia, itt Britney. Lenne kedved meginni velem és egy barátnőmmel egy kávét?

- Persze. Mikor és hol találkozunk? -gyorsan lediktáltam neki a címet és az időpontot majd elköszöntem tőle.

Remélem Lizzi megbékél. Ránéztem az órára és rájöttem hogy belefér egy kis délutáni pihenő a kávézás előtt.

(A történet egy forrása Nora Roberts könyvből származik. Annyira megtetszett a mondanivalója hogy nem bírtam nem beleírni. )

SORRY!

Sziasztok!
Hát eléggé régen hoztam frisset és most egy darabig nem is tudok majd.
Igazából ötlet hiányom és még magánéleti gondjaim is vannak.
tényleg sajnálom hogy ez van, de nem sokára helyre álla a lelkivilágom és folytatni fogom.
Semmi mást nem kérek csak türelmet.
Köszönöm:)
ÉS kellemes VAKÁCIÓT mindenkinek..:)
Puszi: Maja:)<3

Részlet

Sziasztok!!:)
Húú hát nagyon rég volt már friss fejezet. Sajnos a hétvége előtt nem is lesz.
Haladok vele csak egy kicsit lassan. Kárpótlás képen itt egy kis részlet belőle:

-Ugye nem gondoltad, hogy ilyen könnyen megúszod? Csodálom, hogy ilyen fiatal ügynököt küldenek, egy ilyen veszélyes munkára. Csalódtam a CIA-ban.

-Elég idős vagyok, hogy megöljem magát.-erre csak röhögött az öreg.

-Bátor vagy, ez tetszik. Kár, hogy a CIA-nak dolgozol.Vigyétek el!-Hárman jöttek rám, és én mind a hármat elintéztem. Az öreg szemébe néztem és láttam a döbbenetet. Egy ugrással leterítettem majd a pisztolyt a halántékához nyomtam.

-Még mindig fiatal vagyok, ahhoz, hogy öljek?-már nem tudott válaszolni, mert meghúztam a ravaszt. 

Na? Milyen? Amilyen gyorsan tudom, hozni fogom ezt a fejezetet is.:)

Puszika mindenkinek:)

By: Maja

Helyzet jelentés

Helló!:)

Nem tudom hogy mikor hozom a következő fejezetet..:)

Ígérem igyekezni fogok..:)

Puszi..:)

Új kinézet!!:)

Helló-Helló-Helló Mindenkinek!:)
Amint látjátok kicsit megújult a blog.
Remélem tetszik nektek(nekem nagyon):DD
A következő részt a hétvégére hozom, vagyis remélem hogy sikerül,
mert ballagásra kell mennem :DD
Puszi Mindenkinek!:D
Sziasztok:)

Új suli, új kezdet.

 Sziasztok! Nos itt a következő fejezet.  A versenyen harmadik helyezett lettem. :D Nagyon örülök neki. Nem szoktam kommentárokat követelni de jólesne ha kapnék egy keveset. Akik írtak azoknak meg köszönöm mert miattuk jó írni. 

Hét ágra süt a Nap úgyhogy töltsetek minél több időt a szabadban és napozzatok!:))

Kellemes hétvégét mindenkinek:D

Puszi^^

Az élet egy útvesztő, de te döntöd el hogy merre fordulj benne.:)

Britney szemszöge

Teltek múltak a hetek. Szinte összemosódtak a napok a szemem előtt. Az egyik nap az iskolában a tanár behívatott az irodájába.
-Nos, Smith kisasszony elfogadták az eredményeit.-Először értetlenül néztem rá, majd hirtelen rájöttem. Egy hónappal ezelőtt azután a bizonyos csók után úgy döntöttem hogy nem maradok sokáig ebben a suliban. Beadtam egy papírt a várostól tíz km-re lévő iskolába.(megjegyezném hogy sokkal jobb az az iskola mint ez) Nem hittem volna hogy felvesznek, de sikerült.
-Értem.-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ha kérhetem még ma intézzen el mindent mert holnapra várják a másik suliban.
-Igenis.-az igazgató felállt és kezet fogtunk.
-Minden jót kívánok Önnek. Legyen sikeres.
-Köszönöm.-kicsit mereven indultam el vissza az osztályba. Lizzy értetlenül nézett rám. Én csak megvontam a vállam hogy majd később beszélünk. Petert Dina szórakoztatta.
Bár nem láttam rajta hogy túlságosan zavarná.
A következő órák is összemosódtak a szemem előtt. Robotpilóta üzemmódban voltam. Semmire nem emlékeztem. Arra sem hogy mit mondtam mikor felszólítottak.
Az utolsó órám után Peter várt a szekrényemnél.
-Hogy képzelted hogy elmész?!-nem ordított. Csendben beszélt, mégis olyan vádló volt.
-Nem értem hogy neked mi közöd hozzá hogy hová megyek. Semmi közöd hozzá. Ezt szerintem már számtalanszor tisztáztuk úgy emlékszem.
-Én nem emlékszem ilyesmire. Csak olyanra hogy te ezt kijelentetted.
-Nem mindegy? Ugyanaz.-teljesen nyugodt voltam bár ez róla nem volt elmondható.-Megmondtam hogy hagyj békén és szerintem eléggé világos voltam.
-A francba a francba. Én is számtalanszor kijelentettem hogy az enyém vagy.-Már nem mellettem állt hanem előttem. Alig pár centi választott el tőle. A szívem a torkomban dobogott, de nem a félelemtől hanem a vágytól hogy megcsókoljon. Persze az eszem ez ellen hevesen tiltakozott. A testem viszont nem volt ellen a dolognak. Még egy kis ideig néztük így egymást. Majd Peter belevágott egyet a szekrénybe és elment.
Kábultan néztem utána. Azt hiszem most végleg vége mindennek. Csendeb lecsúsztam a szekrényen és elengedtem néhány könny cseppemet.
Észre sem vettem hogy az az egy hónap amióta nem beszéltünk mennyire megviselt. Nehéz be vallani de hiányzott már. A egyik felem azt kiáltozta hogy menjek után a másik...... a másik pedig hogy maradjak, hogy csak szórakozik velem. Jó lesz ez így. Én elmegyek és nem lesz többé semmi bonyodalom az életembe. Legalább is azt hiszem. Felálltam és elkezdtem kiüríteni a szekrényem. Pár diák még lézengett a folyosón de nem sokan. Ismerős cipő kopogást hallottam egyszer csak.
-Nocsak nocsak! A kis gyáva elmegy. Nem bírod végig nézni hogy Peter az enyém lesz és nem a tiéd?-nevetett.
- Tévedsz Dina. Én tőlem akár meg is eheted az sem érdekelne. Csak tudod úgy hallottam hogy sokkal több jó pasi van a másik suliban így átmegyek oda.-mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hazudsz! –ekkor már Dina üvöltözött. Komolyan mondom hogy nem volt normális soha ez a csaj.
-Tévedsz!-majd megfordultam és elindultam a kijárat felé.
-Itt kell maradnod! Azt akarom hogy szenvedj amiért elveszem tőled Petert!!
-Mondtam hogy nem érdekel!
-Ezt még nagyon megfogod bánni! Meglátjuk hogy ki nevet majd a végén.-sosem gondoltam hogy normális ez a csaj de ez ........hát bebizonyította a feltevésemet.

Otthon csend volt, mint mindig. Már megszoktam hogy az üres házba jövök haza. Megértettem a szüleimet is. Elvégre mindent megakartak nekem adni amit eddig nem tudtak.
Nehezteltem rájuk mert mindig egyedül vagyok de már megszoktam ezt is. Most éreztem először hogy egyedül vagyok hogy hiányoznak a szüleim. Bárcsak kevesebbet dolgozoznának.

Felülsz a buszra. Egy pillanat múlva elindul. A táj elsuhan melletted. Rétek, füves puszták, erdők váltják egymást. Az erdők között egy- egy ház díszeleg. A réten színes virágok díszelegnek akár egy festményen. A nap hét ágra süt. És te még sem érzed magad boldognak.
Figyeled a tájat és akárhányszor látod mindig felfedezel benne olyan csodákat amik megragadják a figyelmed. De még ez sem tud lekötni. Gondolatban mindig máshol vagy. Mindig mást akarsz. Csak azt nem tudod hogy mit............

Megérkeztem. Egy másik középiskola. Bemegyek a kapun érdeklődő tekintetek néznek rám.
Hát ennyire látszik hogy elveszett vagyok?
-Szevasz csajszi.-hirtelen belém karol egy szőkés hajú srác. A haja oldalra van fésülve. Fekete póló van rajta és csőnaci. Nem mondom nem néz ki rosszul de nem az esetem.
-Ismerlek?-kérdezem tőle udvariasan.
-Nem, de Niallnak hívnak.
-Britney.
-Jól sejtem hogy új vagy itt??
-De még mennyire. Ennél újabb nem is lehetnék már.-ezen mindketten nagyon jót nevetünk.
-Gyere bekísérlek.-Befelé menet egyre többen bámulnak meg engem. Talán fogkrémes vagyok?!
-Mond, nem tudod miért bámulnak meg?-erre nevetve válaszol.
-Hallod, szoknya van rajtad, magassarkú és még sorolhatnám. Szép vagy és a szépeket mindenki megbámulja.
-Aha, hát kösz.-mosolygok rá.
-Hát itt volnánk.Majd találkozunk szia!
Be mentem az irodába és egy jó félóráig ott voltam, majd jött egy tanár és vele bementünk egy osztályba.
-Fogadjátok sok szeretettel az új osztálytársatokat.Kérlek mutatkozz be.
-Sziasztok Britney Smith vagyok. Neki kezdhetném elsorolni hogy milyen átlagom volt a másik suliban de a tanárokon kívül ezt senkit nem érdekli.-Ezzel elindultam a padok között.
Niall mellett a lány hirtelen felállt és elment egy másik padba. De még eltudtam kapni a bosszús pillantását. Ekkor Niall oda intett maga mellé. Kissé meglepett a dolog.
Az óra gyorsan eltelt.
-Láttad milyen arca volt mikor a jegyeket mondtad neki? Majdnem felrobbant az öreglány
-Hmmm.
Egész nap nagyon jó hangulatom volt. Mindent elfelejtettem amit akartam de csak egy kicsi időre.
Beszálltam az autóba és haza kocsikáztam. Megcsináltam a házimat, elővettem egy doboz fagyit, beraktam a dvd- be egy vígjátékot és egész este filmet néztem.

~Peter szemszöge~
Britney elég sokszor tudott meglepetést szerezni az embernek. Tény és való hogy kívántam a csókját, sőt magát őt. Amikor berontott hozzám teljesen elvesztettem az eszemet. A csók csak arra volt hogy befogja a száját.
Eltelt az eset óta „egy kis idő”.
-Héé haver! Elég furcsa dolgot találtam.
-Mit?
-Britney egy másik suliba van beíratva.
-Mi van?!
-Igen jól hallottad. Mától kezdve.
-A rohadt életbe! Hívd a főnököt és beszélj vele hogy mi legyen most!
-Oké.-Kimentem levegőzni. Hogy tehette ezt ?! Biztosan miattam megy el, máskülönben nem kerülne hetek óta.
-Azt mondta hogy maradjunk itt. Van egy ügynök abban a suliban is. Ő fog vigyázni rá az iskola időszakában mi meg akkor mikor otthon van.-Nem örültem ennek. Nekem kellene vigyáznom rá mindig. Nem egy tejfölös szájúnak.
Másnap órák után a szekrényénél vártam rá. Nem reméltem semmit. Mégis elutasítóbb volt mint gondoltam. Elküldött én meg fogtam magam és elmentem.
Utána néztem ennek az ügynöknek. Niall Holloway. Vigyázz a kezeidre nehogy a tulajdonomra tedd azokat.
Felmentem lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni.

Egy kérdés:)

Sziasztok!:):) Nos arra gondoltam, hogy
elmesélhetnétek magatokról vagy ismerősötökről egy vicces
történetet. Ezzel az lenne a célom hogy amelyik több szavazatot vagy
jobban tetszik de lehet hogy akár az összes(ezt még nem döntöttem el hogy hogyan
és hogy melyiket szőném bele a történetbe) történetet bele írnám a történetbe.
Nem tudom hogy erről mi a véleményetek.
Nem biztos hogy beleírnám de lehetne egy külön kis rész az ilyen történeteknek.
Véleményetekre számítok..:) Az e-mail címem: szantaimarcsi@freemail.hu erre küldhetitek
a történeteket.(persze a neveket megváltoztatnám előtte mielőtt kiraknám)
És Ildikó köszönöm a komit sokat segített hogy hozzam a következő fejezetet.(még hozzá hamar!!)
:) Gondolkodjatok:)
Puszi: Marcsi:)

Következmény

Sziasztok! Hát ez is elkészült, bár még mindig 

lesz egy versenyem és arra készülök gőzerővel. De nem probléma

Remélem jó lett ez a fejezet is.

Britney szemszöge






Komolyan kezdtem félni. Peter olyan sebességgel száguldott hogy ha nem lett volna teteje a kocsinak akkor még a fejem is leszedte volna a menetszél. Nem értettem hogy miért csinálja.


Hirtelen émelyegni kezdtem. Nem tudom hogy mi lett a bajom de émelyegtem és izzadtam, ami nállam igen meglepő. Oldalra fordultam és Peter arca volt az utolsó amit láttam.


Nem tudom mennyi idő telhetett el de egy fényes fehér szobában ébredtem. Először még fel sem tünt hogy hol vagyok, majd szép lassan tudatosult bennem hogy egy kórházban vagyok.


Ébren létem után úgy félórával egy doktor jött be a szobámba.


-Jó napot kisasszony! A nevem dr. Pitniss. Én vagyok a kezelő orvosa.


-Jó napot. Én már be sem mutatkozom mert azt már bizonyára tudják hogy engem hogy hívnak. Hogy kerültem ide?!


-Magát megmérgezték és a barátja hozta ide aki úgy egy órával sietősen távozott. Tegnap hozták be. Szerencséje volt.


-Maga szerencsének nevezi azt hogy megmérgeznek?! Jó haddjuk. Inkább mondja meg hogy hol van a mobilom. Ne nézzen már így. Valahogy értesítenem kell a szüleimet is nem gondolja?!


-De elnézést kérek.-megfordult és kiment. Pillanatokon belül a kezében hozta a telefonom.


-Köszönöm!- bekapcsoltam, majd láttam hogy van két üzenetem. Az egyik Lizzytől aki halálra aggódta magát miattam. A másik Petertől jött.Gyorsan megnyitottam ezt az üzenetet is.


„Szia nyuszika, bocs a tegnapiért. De ne aggódj majd kárpótollak valamivel.....Legyél jó és ne feledd te az enyém vagy. Csók Peter”


Legalább negyed óráig bámultam magam elé és minduntalan az a kérdés fogalmazódott meg bennem hogy Ennek meg mi baja van??!!


Végül rávettem magam és vissza írtam neki. „Beteg vagy? Mi történt tegnap?Mi ütött beléd hogy perverz üziket irogatsz nekem?o.O”


Hát nem tudom hogy ez az üzi meg teszi e. Csak találkozzunk...azt nem fogja túl élni az mát tuti. De miért is ne mehetne a hegy Mohamedhez ?! Gonosz vigyor terült el a képemen. Kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Az orvosom épp akkor jött be hozzám.


-Maga meg mit csinál?? Nem mehet el csak úgy!


-Komolyan? Pedig pont azt fogom csinálni. Viszlát!


-Jó de előtte írja ezt alá. Saját felelősségére megy el.-aláírtam a lapot majdnem köszönés nélkül mentem. Hívtam egy taxit és elmentem Peterhez. Az ajtóban azonban megtorpantam, majd csengettem. Dexter nyitott ajtót.


-Szia Britney! Petert keresed?


-Helló! Aha, de ne mond hogy én vagyok.


-Okéééééé! Peter! Hé haver egy felbőszült csaj van itt aki nem hajlandó addig elmenni míg nem beszélt veled!-mosolyognom kellett Dexteren, azonban egy hangos csörtetés zavarta meg nevetésem. Pete jött le a lépcsőről és épp az ingét gombolta be. Hirtelen felnézett és láttam elsápadni az arcát. Hmmmm mi van drága vissza nyalt a fagyi?


-Te..mit keresel itt?-vicces volt látni hogy zavarban van.


-Hmmm neked is szia Peter! Kössz jól vagyok most hogy kérdezed. Bár eléggé szar volt úgy kelni hogy senki nem magyarázta el hogy hogyan kerültem kórházba de ne aggódj tényleg jól vagyok.-ideges voltam és ez azt hiszem kissé meglátszott rajtam.


-Őőőőőő én asszem megyek-azzal Dex eltűnt.


-Na ide figyelj kislány, velem nem beszélhetsz így remélem ezt megértetted.


-És most Te figyelj ide! Nem érdekel hogy megakarsz félemlíteni mert nem tudsz. Csak azt nem értem hogy hogyan változtál meg ilyen hamar. Jó lenne tudni. De tudod mit nem érdekel.Fordulj fel!- haragból beszéltem a szememet el homályosította az a tipikus vörös köd. Már késő volt reagálnom. Peter egy pillanat alatt a falnak nyomott. A levegő egy pillanatra bent rekedt a tüdőmben. Farkasszemet néztünk egy mással. Majd hirtelen megcsókolt. Ez a csók követelőző volt. Egy kis ideig küzdöttem aztán átadtam magam az érzésnek. Aztán hirtelen elhúzódott tőlem. Szemében felfedeztem az elégedettséget.


-Az enyém vagy!-olyan természetességgel mondta ezt hogy egy pillanatra én is elhittem.


-Azt csak hiszed.-Kibújtam a kezei közül és az ajtó felé mentem.-Viszlát!-majd hangosan becsaptam az ajtót.






Hétfő.Minden tini rémálma.Talán csak azért mert ez a hét első napja vagy mert iskolanap.Hallom hogy csörög az órám, de kicsit sem érdekel.Hogy miért?Nos talán azért mert hulla vagyok. Tegnap nem sokat aludtam. Egész éjszaka az a csók kísértett, mintha nem lett volna jobb dolgom. Kimásztam az ágyamból. A fejem még egy kicsit kótyagos volt, de már jobban voltam. Felöltöztem, összepakoltam a dolgaimat majd indultam az iskolába.


Az osztályba érve eléggé furcsa jelenet fogadott. Peter padjánál Dina ült és Peter érdeklődését próbálta felkelteni. Ám Peter meglátott és onnantól kezdve csak engem bámult. Ezt persze meglátta a „kishercegnő” is és bosszús pillantással jutalmazott. Vörös voltam, mert eszembe jutott a tegnap. Gyorsan a helyemre slisszoltam és az óra végeztével rohantam a következő órámra. Ez ment egész nap.


Az utolsó órám után hirtelen kiugrott elém Peter.


-Miért kerülsz engem?


-Ééénn nem is kerüllek csak sietek.


-Ne nézz hülyének. Égésznap hozzám sem szóltál és úgy rohansz a következő órádra mintha nem lenne több időd.


-Hagyj engem békén!-majd rohanva elhagytam az iskolát.


Első utam az edzőterem volt. Dean most is mint mindig ott volt.


-Szia! Na megverekszünk?


-Hmmmm talán. Na jó Brit meggyőztél.


Sokáig verekedtünk.Egyikünk sem bírt a másikkal teljesen belemerültem ez önvédelembe mert semmi nem tudta elterelni a figyelmemet. A végén már mindketten lihegtünk.


-Jóhh vol..tál...


-Ahhha köszi Dean.


-Rit..kán.. jössz mostanában.


-Aha nincs időm.


_Értem-Felkeltünk nagy nehezen és elindultam haza. Otthon beestem az ágyba és mély álomba merültem.

Fejezet

Helló..Helló!..:)
Sajnos a következő fejezet csak a hétvégére készül el
 mivel versenyre készülök így nem sok időm van írni
Bocsika mindenkinek
Puszika és sietek a kövivel..:)
By: Marcsi..:)

Lájkok..

Sziasztok..:)
Nagy kérésem lenne .:)
Van egy oldal amit lájkolnotok kéne.
Nektek csak pár elvesztegetett perc de a barátnőmnek sokat jelentene.
Kérek mindenkit ha van egy kis ideje lájkolja ha lehet.
Köszönöm mindenkinek:)
Lájkold!!:)
puszi:Marcsi:)

Újjítás

Sziasztok..:)
Nos arra jutottam hogy kissé kevés infót közlök a történetben.
ezért kicsit átírom. Amíg átírom a fejezeteket addig nem rakok fel frisset.
Amint készen vagyok hozom a kövit.
:)
Puszi Marcsi..:)

Méreg.

Bocsánat a sok késésért,de sok dolgom volt, ráadásul még meg is fáztam. Remélem tetszeni fog a következő fejezet. Sajnos  rövidre sikerült, de annál izgalmasabbra.

További kellemes hétvégét kívánok és olvassatok sokat.:)

Puszi Marcsi:)

UI: Boldog Valentin napot a pároknak..:)

Félem. Ügyesen körül vesz. Ízlelget. Körül leng és egyre közelebb férkőzik hozzád, addig míg már nem tudsz megmozdulni sem. Megbénít.Mindig érezni fogom ezt a fajta félelmet, mert tudom hogy soha nem lesz nyugtom azok után amik történtek velem. Talán egyszer enyhülni fog de megszűnni soha nem fog. Próbálom általában elfelejteni mellőzni de hát ez nem megy eléggé zökkenő mentesen. Hozzászoktam már hogy félelemben éljek de néha jó lenne megnyugodni. Most először érzem ennyire intenzíven a félelmet mióta itt vagyok. Vajon miért? Mi lehet az oka annak, hogy félek? Talán Peter. Nem, az nem lehet, hogy Ő tőle félnék. Akkor vajon mi a bajom?


Ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. Futás közben elég sok időm volt ilyeneken gondolkodni. Általában az esti órákat használtam ki a futásra. Kevés ember volt az utcán így zavartalanul kocoghattam. Persze egész este azért nem kocoghattam. Miután hazaértem lezuhanyoztam, majd lefeküdtem. Reggel arra ébredtem, hogy a nap már fent ragyog az égen, így én is ki keltem az ágyból. Hét óra volt. Gyorsan elkészültem és futólépésben haladtam az iskolába. Megtaláltam a kémia termet és leültem a szokásos helyemre.


-Helló-köszönt rám Lizzi-Negyedóráig üvöltöztem utánad és te meg sem álltál. Mi van veled!?


-Bocsi. Elgondolkoztam, komolyan ne haragudj.-bocsánatkérő pillantással néztem rá.


-Nem gond.-Ekkor be jött a tanár. Elkezdte a szokásos dumáját és én mint mindig most sem figyeltem oda.


-Smith kisasszony, megtudná nekünk mondani, hogy mi keletkezik ha Magnéziumot égetünk?


-Magnézium-oxid?-néztem rá.


-Igen Smith kisasszony. Megkérhetném, hogy az óra következő részében szíveskedjék figyelni? Vagy magának nem kell figyelnie? Ha így gondolja akkor nem is kell részt vennie az óráimon.


-Valóban Tanárnő nem figyeltem. De én azt hiszem, hogy nem csak én nem figyelek az óráin. Pontosan tudom, hogy nem kedvel.- Amint befejeztem a mondatot összepakoltam és elhagytam a termet. Még láttam Peter és Lizzi értetlen pillantásait, de most az egyszer nem érdekelt. Futólépésben hagytam el az iskola területét. Meg sem hallottam, ahogy a portás utánam üvölt.


Semmi nem érdekelt.


A kedvenc helyemre igyekeztem. A parkba. Mire kiértem a könnyeim már megállíthatatlanul potyogtak. Egy-két járó kelő meg is bámult.


-Maguknak nincs jobb dolguk, mint engem bámulni!?-ordítottam rájuk. A jelek szerint megijedtek az öreglányok mert nagyon gyorsan eliszkoltak. Ekkor futásra lettem figyelmes a hátam mögül. Peter szaladt felém.


-Hé, jól vagy?-kérdezte tőlem.


-Aha, amint látod.


-És szerinted ezt a tényt a megijesztett szegény öregek is tudják?


-Nem érdekel. Mennem kell szia.-próbáltam lerázni nem akartam hogy sírni lásson.


-Jó akkor én is megyek veled.


-Kitartó vagy.


-Az vagyok eltaláltad. És most ki vele hogy miért sírtál mert azt nem veszem be hogy a tanár miatt sírtál.


-Aha eltaláltad. Nem a tanár miatt. Hosszú lenne elmagyarázni és nem is akarom. Unalmas történet lenne.


-Azért meséld el. Lehet hogy nem is olyan unalmas.


-Előtte gyere elmegyünk egy kicsit beljebb. Megmutatom a rejtek helyem.-Peter értetlenül nézett rám.-Tudom hogy gyerekes dolog de néha jó egyedül lenni.- Bevezettem az erdő mélyébe e kedvenc fámhoz. A környék legnagyobb fájának számított. Imádtam.


-Ezt a helyet egy hónappal azután találtam, hogy ide költöztünk. Nem igazán szerettem a szüleimmel beszélgetni a történtekről így, hogy egyedül legyek ide jöttem mindig.


-Mesélj!


-Rossz dolgokat láttam. Azt hittem, hogy feltudom dolgozni a történteket, de nem sikerült. Visszatérő álmaim vannak. Sokszor azt hiszem, hogy figyelnek. Félek. Már nem tudom hogy meddig bírom ki a rémálmokkal.


-Mióta érzed azt hogy figyelnek?


-Hát éppen ez az! Tegnap elmentem kocogni és akkor éreztem azt a furcsa bizsergést amitől az ember idegei kikészülnek.


-Értem. És voltál már orvosnál az álmaiddal?


-Dehogy! Csak az hiányzik hogy dilidokihoz menjek. Megoldom.


-Azt látom. Sírva rohantál ki az iskolából és letámadtál egy csapat idős embert akik csak segíteni akartak neked. Briliánsan oldod meg a helyzetet.-jelentőség teljes pillantással jutalmazott.-Van egy alkum.Megértem, hogy nem akarsz elmenni egy dokihoz ezzel, de ha nem mész el ezzel dokihoz akkor legalább velem beszéld meg. Megegyeztünk?-bólintással jeleztem neki hogy igen.-Nem hallottam.


-Igen, megegyeztünk.-szipogva bár, de megnyugodva álltunk fel.


-Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de nekem semmi kedvem vissza menni a suliba. És neked?


-Elkenődött a sminkem, piros a szemem. Azonnal lerína rólam, hogy sírtam. Inkább ne menjünk vissza.


-Mit javasolsz? Hova menjünk?


-Vidámpark?20 km-rel arrébb van. Elmegyünk hozzánk és elhozzuk az autóm.-Peter szemöldöke az egekben volt. Egészen elcsodálkozott a dolgon.


-Az én autómmal megyünk. Az az iskola parkolójában van úgyis.


-Én nem megyek oda vissza az biztos!


-Hhh..., várj egy percet!-Elővette a mobilját és hosszasan diskurált valakivel. Bár hallótávolságon kívül volt, mégis tudtam hogy valami szívességről lehet szó.


-Tíz perc és itt lesz az autó.-jelentette ki Peter.


-Aha.- Tíz perc elteltével egy szemüveges fiú Peter autójával begurult a parkolóba.


-Szevasz Peter cimbi!-lekezeltek majd a fiú felém fordult.-Szia Brit én Dexter vagyok de hívj csak Dexnek.-a furcsa idegen kezet fogott velem.


-Aha, szia Dex. Ha szabadna tudnom, honnan tudod a nevemet?


-Nos ez egy hosszú történet, de csak annyit akarok mondani hogy én mindent tudok.-majd rám kacsintott.


-Dex, ha befejezted a rébuszokban való beszélést akkor akár indulhatnál is mert minket feltartasz!


-Persze, persze. Szia Brit! Szervusz Peter!-Majd eltűnt egy pillanat alatt.


-Mehetünk?


-Persze.-beültünk az autóba és elindultunk. Tíz perc elteltével, amikor kiértünk a városból észre vettem hogy Peter ideges lett.


-Mi baj Peter?!


-Semmi, nyugi.


-Ha ez ember ideges és azt mondja hogy nyugi akkor mindig van valami probléma. Érted?! MINDIG!


-De komolyan nincs semmi baj.


-Ne nézz hülyének Peter! Kérlek!-Ekkor azonban hogy válaszolt volna rátaposott a gázra és már 200 km/h sebességgel száguldoztunk az országúton. Kezdtem félni. Vajon mi baja lehet?


-Peter mond meg!-Felém fordult és már épp válaszolni akart amikor hirtelen szédülni kezdtem. Pillanatokon belül elfogott a sötétség.Az utolsó kép Peter aggódó arca.






~Peter szemszöge~


Reggelem egész eseménytelenül telt. Dextert az ideg baj kerülgette hogy nem fogok beérni az iskolába. Persze megértettem magam vele hogy ez lehetetlen mivel autóval megyek. Első órám kémia volt. Utáltam mindig is. Jó voltam belőle, mert jónak kellett lennem de attól még utálhatom Brit már bent volt a teremben mikor megérkeztem de úgy láttam nagyon el van merülve a gondoltaiban. Bejött a tanár és elkezdődött az óra. Brit még mindig nem nézett fel, úgy láttam hogy egyáltalán nem érdekli az óra.


-Smith kisasszony, megtudná nekünk mondani, hogy mi keletkezik ha Magnéziumot égetünk?


-Magnézium-oxid?-nézett a tanárra..


-Igen Smith kisasszony. Megkérhetném, hogy az óra következő részében szíveskedjék figyelni? Vagy magának nem kell figyelnie? Ha így gondolja akkor nem is kell részt vennie az óráimon.


-Valóban Tanárnő nem figyeltem. De én azt hiszem, hogy nem csak én nem figyelek az óráin. Pontosan tudom, hogy nem kedvel.-Ezzel kiviharzott. Értetlenkedve néztem utána. Pillanatokon belül Lizzy küldött egy sms-t. „Tényleg utálja a tanár Brytet. Tavaly a tanár lánya az osztálytársunk volt, de meghalt. A tanár Britet hibáztatja. Kiránduláson voltunk és a csaj Dina babáékkal volt. Rá vették arra hogy szégyenítsék meg Britet de nem sült el jól. A csaj Brit után ment a tóba de nem tudott úszni és meghalt.”


Még egy ilyen perszónát! Összepakoltam én is a cuccomat és elindultam megkeresni Britnyet.


-Maga meg hova megy?!- kért számon a tanár.


-Megyek megkeresni az egyik diákot mielőtt a maga szája miatt meg nem hal.-A tanár meghökkenve nézett vissza rám. Nem hitte volna hogy vissza szólok neki. A kijáratnál még láttam hogy a park felé veszi az irányt. Gyorsan utána mentem.






Sok mindent megtudtam Britneyről. Visszatérő álmok gyötrik. Tudom milyen. Engem évekig kísértette az első ölésem. Ő csak látta de az ugyanolyan rossz mint megtenni. Nem segíthetett rajta tehetetlen volt és ez a legszarabb érzés a világon. Arra a következtetésre jutottunk hogy nem megyünk vissza a suliba hanem elmegyünk a vidámparkba. Csakhogy követtek minket. Ideges lettem de próbáltam palástolni, persze Brit mint mindig mindent észre vesz.


-Mi baj Peter?!


-Semmi, nyugi.-próbáltam megnyugtatni de kevés sikerrel


-Ha ez ember ideges és azt mondja hogy nyugi akkor mindig van valami probléma. Érted?! MINDIG!


-De komolyan nincs semmi baj.


-Ne nézz hülyének Peter! Kérlek!-félt, már szinte könyörgött hogy mondjam el neki. Épp elakartam neki mondani mikor egyszerűen elájult. Mi történhetett vele? Azonnal kórházba kell vinnem Ráadásul épp nekünk jöttek hátulról az üldözőink is.


A francba! Szóval játszadozni akartok? Hát legyen! Britneyre néztem, aki még mindig eszméletlenül ült. Biztos valamit beleraktak az ételébe. Nem vihettem a központba, mert akkor tuti hogy lebuknék. El kell vinnem egy kórházba, de gyorsan. Bele néztem a visszapillantó tükrömbe és meglepetten tapasztaltam, hogy az előbb üldöző autó eltűnt. Persze nem lehettem benne biztos, hogy elmentek. Végre beértünk a városba. Egyből a kórház felé vettem az irányt. Karomba vettem és egyből a sürgősségire mentünk.


-Kérem segítsenek! Valaki megmérgezte!- erre a kijelentésemre egy csapat ápolónő és egy orvos csörtetett oda hozzánk.


-Azonnal hozzanak egy hordágyat! Maga nővér vegyen tőle vért és vigye el elemezni! Uram maga maradjon itt!


-De....-nem tudtam befejezni a mondatomat mert már el is mentek. A távolból még hallottam hogy az orvos a jelenlegi állapotáról kérdezgeti a nővéreket.


Úgy éreztem órák teltek el, míg végül egy nővér kijött.


-Uram! Maga hozta be kisasszonyt?Megtudná adni az adatait a hölgynek?


-Igen, igen. Mit tud róla? Jobban van már?-miután már megadtam neki az adatokat válaszolt a kérdéseimre.


-Egy Atropin nevezetű méreggel mérgezték meg. Stigmosant kapott. Stabil az állapota. Még két napig minimum bent tartjuk.


-Bemehetnék hozzá?


-Nem engedhetem be uram.Nem közvetlen hozzátartozója.-A fenébe! Elővettem a jelvényem és felmutattam neki.


-Ha akarja le ellenőrizheti.


-Természetesen!-A nővér elővette a mobilját majd hosszas beszélgetés után letette.-Bemehet hozzá, de ne fárassza ki! 430-as szoba!


-Úgy lesz! -Elindultam arra amerről a nővérke jött. Pillanatokon belül megtaláltam a szobát.Félelemmel nyitottam be. Az idő lassan akart eltelni. Meséltem Britnynek hogy mi történt és hogy tartson ki. Egészen estig ott voltam mellette. Valószínűleg elaludhattam mert csak harmadik csörgésre vettem fel a telefont.


-Magának teljesen elment az esze?! Nem azért küldtem oda hogy kinyírassa a lány hanem hogy vigyázzon rá! Magának mit jelent az hogy figyelni a lányt és csak akkor lépjen közbe ha muszáj?!


-Uram elnézését kérem. Valószínűleg nem figyelmesen olvastam el a jelentést.


-Mi az hogy nem olvasta el?! Az istenit Adam ügynök! Magának teljesen elment az esze?! Maradjon távol a lánytól és csak akkor lépjen közbe ha úgy látja hogy baj van. Egy perccel se előbb! Megértette?!-nem feleltem egyből.-Azt kérdeztem MEGÉRTETTE?!!


-Igen Uram!-Mit csináljak most? Teljesen hülyének fog nézni hogy egyik pillanatban kedves a másikban meg bunkó vagyok. Mióta érdekel engem hogy mit gondolnak rólam?


Bárcsak más helyzetbe találkoztam volna a kis nyuszimmal! Nem menekülne el előlem. Persze eleinte nem érdekelt a kis csaj, de most hogy tiltott gyümölcs, egyre inkább. Végre nem kell megjátszanom a jó fiút. A hócipőm is tele volt már vele. Elővettem a zsebéből a mobilját beleírtam a számom és küldtem neki egy sms-t is. Összepakoltam a cuccomat és elhagytam a kórházat.


„Otthon” feltekertem a fűtést és bekapcsoltam a tv-t. Egy óra múlva Dex rontott be a házamba.


-Csá pajti! Ideküldtek terepmunkára.


-Nincs szükségem segítségre, de kösz!


-Ácsi-ácsi! Engem maga a főnök küldött. Úgyhogy nem mehetek el innen.


-Jó akkor rendelj egy pizzát! Egy gombásat meg magadnak valamilyent.


-Oké.


Megvacsoráztunk majd mindketten elmentünk aludni. Másnap reggel hétkor a telefonom pittyegésére ébredtem, mely azt jelezte hogy üzenetem érkezett. Biztos a kis nyuszikám írt vissza.


„Beteg vagy!? Mi történt tegnap!?Mi ütött beléd hogy perverz üziket írogatsz nekem!?o.O”


De kis aranyos amikor harcias.Úgy döntöttem hogy nem válaszolok az sms-re, majd később. Nem lenne olyan izgalmas a tulajdonomnak nevezni ha jó kislány lenne.


Még nem jött rá a kis nyuszim hogy én imádom a macska-egér játékot, de hamarosan a tudtára fogom adni. Csöngettek.


-Hé, Dex nyisd ki az ajtót!-hangos csörtetést hallottam majd Dex kiáltását.


-Hé haver egy felbőszült csaj van itt aki nem hajlandó addig elmenni míg nem beszélt veled.


-Megyek már!-Az ingemet gombolva rohantam le a lépcsőn egyenesen az ajtó felé Amikor azonban felnéztem meglepő dolgot láttam.


-Te..mit keresel itt?-kérdeztem Bitney-től.

A legérzelemdúsabb blog

A díjat köszönöm szépen   xoDreamer Dina

Szabályok:

1.                  Tedd ki a blogodra!

2.                 Írj öt dolgot magadról!

3.                 Válaszolj azokra a kérdésekre, amiket feltettek neked!

4.                 Tegyél föl öt kérdést annak, akinek küldöd!

5.                  Küld tovább öt embernek!

5 dolog rólam:

-Hosszú barna hajam van.

-Barna szemem van(ugye milyen meglepő??:oo..:DD)

-Megszállott zene függő vagyok.

-Jelenleg megvagyok fázva.

-az Ősz mellett a Tavasz a másik kedvenc évszakom.:)

xoDreamer Dina kérdéseiJ

-Mi az a(történet, monda, mítosz ami a legjobban foglalkoztat?

Ha a magyar mítoszokra gondolok akkor Szent Margit legendái érdekelnek. Azonban még Yonaguni titokzatos elsüllyedt romjai is felkeltette az érdeklődésemet.

 -Mi lenne az utolsó tetted a halálod előtt?(ez most tényleg érdekel,tudom egy kicsit fura... )

Elköszönnék a barátaimtól, családomtól. Mindegyiknek írnék egy levelet és megpróbálnám kihasználni az utolsó heteimet.

-Ki az a személy akiért bármit megtennél?

Nincs olyan egyetlen személy. Inkább úgy fogalmaznék hogy a családom és a barátaimért bármit megtennék.

-Mikor érezted azt, hogy elégedett vagy az életeddel?Miért?

Nem éreztem még soha hogy elégedett lennék. Mert rendszerint mindent eltolok.

-Mit gondolsz a blogomról?

Nagyon ötletes és olyan nyugodtságot áraszt. Fura egy érzés, de tetszik a blogod.:)

5.kérdés:

1. Van kedvenc történeted?

2. Mi vagy ki ösztönzött arra hogy elkezdj egy saját történetet?

3. Mi a kedvenc tantárgyad? Miért?

4. Volt olyan zene amelyik inspirált esetleg? Melyik ez a szám?:)

5. Sok író élő forrást használ vagy megtörtént eseményt ír le. A történeted egyes jelenetei megtörténtek veled?:)

Nekik küldöm:

http://cursebymeli.blogspot.hu/

http://melinda-thecageofmyheart.blogspot.hu/

http://formula1ismylife.blogspot.hu/

http://white-lie-by-killa.blogspot.hu/

http://adamesmo.blogspot.hu/

Díj..*.*

A díjat köszönöm szépen Melindának:)!

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küldd tovább 11 blognak!

1. Írj magadról 11 dolgot!

1.Közgazdasági középiskolába járok.

2.Imádok énekelni.

3.Két lány testvérem van és egy fiú tesóm is van.

4.Szeretek olvasni.Bár szerintem ez nem meglepő.

5.Azt tervezem, hogy emelt szintű érettségit fogok tenni irodalomból.

6. Kedvenc sorozataim:Cat és Bons vámpírvadász sorozat és a Vámpírakadémia.

7. Tű fóbiám van.

8.Kedvenc állatom a macska. Bár az én macskám eléggé elzüllött..xDD

9.Szeretnék önvédelemre járni a nyáron.:D

10.Nem tudok úszni.

11.Kedvenc évszakom az Ősz..:)

2. Válaszolj 11 kérdésre!

Hogy hívnak? Marcsi:)

Mi a kedvenc színed? fekete, piros, zöld és kék

Melyik a kedvenc állatod? Miért? A macska.Hát ez egy nagyon jó kérdés, hogy miért. Kiskorom óta csak macskám volt. Sokszor helyettesítette egy baba szerepét. Ugyanúgy beöltöztettem meg babakocsiba raktam. Azt hiszem ezt egy kutyával mégsem csinálhattam volna meg....xDD

Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? Hát, jogász vagy a gazdaság felé szeretnék menni.

El tudod sírni magad egy megható történet láttán? Sokszor még látnom sem kell azt a történetet hogy sírjak. Persze csak akkor sírok egy könyvön ha egyedül vagyok. Társaságban azért elég fura kimagyarázni az ilyeneket..:D

Ki a kedvenc twilight szereplőd? Miért? Alice a kedvencem. Mert a viselkedése hasonló az enyémhez. Ő is olyan kislányos, hóbortos sokszor, azonban ha kell nagyon komolyan tudja venni a dolgokat.

Mi / Ki ösztönzött az írásra? Csak egy ötlet volt aztán hát ez lett ami jelen pillanatban is van. Ki ösztönzött? Huhh felhozhatnám a híres Nora Roberts-set és még persze sok más kiváló írót.

Szerinted milyen egy jó barát? Hát nem tudom sokszor hogy milyen egy igazi bartá. Elég sok ember elárult már. Azt hiszem hogy az igazi barát nem csak azzal van elfoglalva hogy ő legyen a középpontban vagy hogy neki jó legyen , hanem azzal is hogy mi van a másikkal. Ha még össze is vesznek akkor sem ragad meg minden alkalmat arra hogy földbe tiporja barátnőjét hanem csendben marad vagy megvédi. Én bár sok kínlódás árán de megtaláltam ŐKET..:)

Saját történetedből ki a kedvenc szereplőd? Nincs kedvenc szereplőm. Mindegyik egy külön jelenség. Éppen ezért jók..:)

Melyik országokban jártál? Melyik tetszett a legjobban? Csak Magyarországon jártam  és mert itt lakom.:) Ha lehetne akkor inkább először a szomszédos országokat ismerném meg...:)

3, Írj 11. kérdést!:)

1,Melyik megyében laksz?

2, Mi a kedvenc történeted?(netes)

3,Van kedvenc idézeted? Ha van akkor miért az?

4,Van kedvenc Könyved?

5,Mi a kedvenc tantárgyad?

6, Ha tehetnéd  milyen nyelveken tanulnál meg beszélni?

7,Tegyük fel hogy alkalmad nyílna rá hogy különleges képességed legyen. Vállalnád?És milyen képesség lenne az?

8,Hány történeted fut?

9, Melyik írot szereted jobban? Nora Roberts vagy Danielle Steele?

10, Mi a kedven sorozatod?

11,Mi a kedvenc filmed?

4. Küldd tovább 11 blognak!

1. http://ftt-valoravaltszereto.blogspot.hu/

2. http://formula1ismylife.blogspot.hu/

3. http://melinda-thecageofmyheart.blogspot.hu/

4.http://regina-darkfuture.blogspot.hu/

5.http://white-lie-by-killa.blogspot.hu/

6.http://adamesmo.blogspot.hu/

7. http://edwardesvictoria.blogspot.hu/

8. http://mystory-bw.blogspot.hu/

9.http://hugistories.blogspot.hu/

10. http://szaguldoszerelem.blogspot.hu/

11. http://egyszebbelet.blogspot.hu/

 REmélem jól töltöttem ki de ha nem hát akkor ez van ..:DA következő fejezet erre a hétvégére várható..:)