Díj

Sziasztok..:) Díjat kaptam a hét elején de sajnos még nem értem odáig hogy ki is rakjam.
Amint lesz időm hozom az új fejezetet és a díjat is:)
Puszi:)
Marcsi..:)

SORRY...:(

Sziasztok:)
Sajnos most nem tudok új fejezettel jönni ugyanis gőzerővel kell tanulnom.
Jövő hétre ígérem lesz fejezet addig is kitartás:)
Puszi:)

ÚJ rész

 Hellóka mindenkinek:)
Bocsika a szöveg betű méretért, de valamiért hol nagyban hol meg kicsiben adja be.
Remélem az nem gond.
Igyekszem a következő fejezettel is.:)
Sziasztok:)
Puszi: Marcsi:)

Meglepődve.

~PETER SZEMSZÖGE~

A pasiknak a hajuk és a kocsijuk után a cipőjük a legféltettebb.:)

 

  ~PETER SZEMSZÖGE~

Egy újabb munka. Bár, ez most eltér a többitől. Itt most nem valami kémiai kotyvalékot kell megszereznem, vagy akármit, hanem egy csajt kell védenem. El sem hittem, hogy három hetes akció után pihenés nélkül, megint kapok valami megbízást. Gondolataimból az a hülye hívó zökkentett ki.
-Jó napot, Uram!-köszöntöttem a főnökömet.
-Jó napot, Mr. Bush. Úgy hallottam, hogy sikeresen teljesítette a feladatát. Most egy újabb megbízásom lenne az Ön számára. Mielőtt elmondanám, hogy mi, azelőtt felvilágosítom, hogy ez az ügy teljességgel másabb, mint amihez hozzá van szokva. Most testőrt kell játszania. A papírok az asztalán vannak. Tekintse meg őket.-az asztalon heverő temérdek papír közül kiemeltem a legfelsőt és elkezdtem hosszasan tanulmányozni. Valami Heather nevezetű csajt kell megvédenem. De jó, bébiszittert kell játszanom.
-Uram, úgy gondolom, hogy én nem vagyok megfelelő erre a feladatra. Én nem tudok bébiszittert játszani.
-Nem kérdeztem, hogy mit tud, és mit nem. Tisztában vagyok a képességeivel, és azért kapta ezt a munkát, mert maga a legjobb ügynökünk, és ennek a lánynak a legjobbra van szüksége, hogy tanúskodni tudjon a bíróságon a maffia ellen. A lánynak két hónap múlva sértetlenül kell eljutnia a bíróságra. Magának kell addig vigyáznia rá, és eljuttatnia sértetlenül. Ha ezt a faladatát el tolja, ki van rúgva. Remélem megértette.
-Igen is, Uram.-nyugalmat erőltettem magamra, mert csak nyugodtan lehet gondolkodni.
-Ne szúrja el.-ezzel a mondattal el is tűnt a képernyőről.


Remek! Most, aztán benne vagyok nyakig. Kezembe vettem azt aktát, és hosszasan tanulmányozni kezdtem. A fényképen lévő lány nem lehetett 15-16 évesnél öregebb és amikor megnéztem az adatokat a feltételemzésem be is igazolódott. Persze a kép már legalább egy éves lehetett, de nem hiszem, hogy sokat változott volna a csaj.
Felkészülésre adott idő három nap volt. Ez idő alatt egy házat, és még tömérdek dolgot kellett beszereznem. Két hónap. Nem lesz sétagalopp.
-Csá, haver.-köszönt Dexter. Dexter informatikus, tehát csak ritkán van terepem, velem ellentétben.
-Csá, pajti. Mesélj, mi történt az utóbbi két hétben.
-Nem sok minden. Az élet a szokásos kerékvágásban van. Hallom új feladatot kaptál.-mondta kaján vigyorral az arcán, és lemertem volna fogadni, hogy tudja mi a melóm.
-Jah, bébiszettere leszek egy elkényeztetett fruskának. Jobbat ki sem találhattak volna.
-Hé, csak egy jó tanács. Légy kedves a csajjal, akkor tuti, hogy megoszt veled mindent.-Dexter, és a tanácsai sokszor segítettek egy-egy küldetésnél.
-Hogy legyek kedves? Tudod jól, hogy alapból bunkó vagyok. Legyek kedves. Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni!?
-Bocs, haver ez a te melód.-majd hátat fordított és ki ment az irodából.
-Fulladj meg!-a válasz egy erőteljes röhögés volt, mint ahogy azt megszokhattam Dextől.

Két nappal később már a kisvárosban voltam. Eléggé korán keltem így iskola előtt-(nem is hittem, hogy valaha azt fogom mondani még, hogy iskola előtt)-elmentem sétálni. A város ilyenkor még aludt. Egy sikátor előtt mentem el. Ám a sikátorban egy valószínűleg ittas állapotban lévő férfi ráncigált egy nála jóval fiatalabb lányt. Hirtelen ököllel behúzott a lánynak az a féreg. Majd elkezdett az övével babrálni. Valószínűleg megakarta erőszakolni a lányt. Futó lépésben közeledtem feléjük. A férfi amint felnézett meglátott. Gonosz mosolyra húzódott a szája.
-Mi van kisfiú? Hármasban szeretnéd, hogy nyomjuk?
-Nem, tudod én inkább egy kis verésre gondoltam.-a pasas magából kikelve röhögött. Szegényke, előre sajnálom, hogy olyan csúnyán összefogom verni, de hát Ő kereste a bajt. Nem igaz?
-Minek képzeled magad? Azt hiszed, hogy velem elbánhatsz? Ketté törlek, mint a ropit.
-Nem vennék rá mérget. És most eltakarodsz vagy elintézhetjük kevésbé kulturált módon.-még mindig nyugodt voltam. Ez volt a legelső leckém amit kaptam a kiképzésen.
-Amúgy is régen vertem már kisfiúkat.-előre lendült késsel a kezében. Elkaptam a kezét és egy határozott mozdulattal kicsavartam a kést a kezéből. Bevertem neki egyet amitől a földön kötött ki, majd szépen lehajoltam hozzá, hogy jól értse amit mondok neki.
-Azt ajánlom, hogy ne forduljon meg abban a kis fejecskédben, hogy még egyszer megütsz egy védtelen nőt, mert ha megtudom, már pedig megtudom, akkor nem fogod ennyivel megúszni. Megértetted!?-a fickó még mindig sokkos állapotban lehetett. Nem csodálom, de mint mondtam ő kereste a bajt. -Válaszolj! Értetted!?
-I-igen.
-És most takarodj, vagy meggondolom magam, és már is neki állhatsz ásni a sírod.- a fickó arcán végigsöpört a félelem hullámai. A lány még mindig mozdulatlanul feküdt a földön. Mikor megláttam az arcát egyből tudtam, hogy ki ő. Oda rohantam hozzá és beszélni próbáltam hozzá. Kis idő elteltével, úgy láttam, hogy kezd reagálni, és már ki is nyitotta a szemét.

-Hé, jól vagy?-kérdeztem tőle.-Úgy nézek ki?-kicsit bunkóban válaszolt, mint vártam.-Nem mondhatnám. Ne, aggódj a a barátodat, aki megütött elintéztem. Miért nem hagytad el?-Nem a barátom. Nem is ismerem azt a tahót. Azt hitte, hogyha bedobja magát, mint szuperhős, akkor majd megfektethet. Csak tudod én nem voltam annyira készséges, mint, ahogy ő azt elképzelte.-Óóó már értem. A nevem Peter Silverman.-Britney Smith. Köszönöm a segítséged.-megpróbált felállni, de a vége az lett, hogy a karomban kötött ki. -Csak óvatosan, nem kell sietned. Amúgy mond, mit keresel az utcán ilyen korán?-Még egyszer köszönöm. Nem bírtam aludni, ezért kijöttem sétálni. Ugyan ezt kérdezhetném én is.-Lebuktam, én sem tudtam aludni. Haza kísérlek. Bűntudatom lenne, ha valami bajod lenne útközben.-Köszi. Szóval mesélj valamit magadról. Nem vagy idevalósi, igaz?-Eltaláltad, de honnan tudtad?-Megérzés volt. Hova jársz suliba? -Ide fogok járni a gimibe.-mondtam mosolyogva. Bár nem igazán jött be ez a „legyekkedvesekhogyabizalmábaférközhessek” szituáció. Nehezemre esett kedvesnek lennem.-Nos, akkor remélem még találkozni fogunk a suliban. Nem kell tovább kísérned a következő ház már a mi házunk. Köszönök mindent.-Remélem, hogy néha összefutunk. Szóra sem érdemes. Szia!- Na ennyi kedvesség elég egy napra, és még csak reggel van.-Szia!-Nos még valamit megtanultam. Egy aktából nem tudtam meg, hogy milyen akit védenem kell. Arra számítottam, hogy egy elkényeztetett Barbie lesz aki elkezd visítozni, ha letörik a körme. Hát most kellemeset csalódtam. Bár ez még nem jelenti azt, hogy könnyebb lesz kibírni ezt az egészet.Vissza mentem a házba és elkezdtem zuhanyozni. Egy fekete pólót egy farmert egy kapucnis pulóvert és elmaradhatatlan volt az én Etnis csukám. Összepakoltam a cuccomat és bepattantam az autómba. Imádtam a BMW-met. Már régóta megvan, és ha az időm engedte, akkor imádtam száguldozni. Persze csak a városokon kívül eső részeken.Az iskola. Hát, nem hittem, hogy egyszer az lesz a feladatom része, hogy beüljek a suli padba. Gyorsan kerestem egy parkolót. Gondosan bezártam az én szépségemet, majd megláttam az én kis védencemet. Mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam. Csak kedvesen, és mindvégig mosolyogni és bologatni még akkor is ha nem tudod miről van szó. Minél közelebb mentem annál jobban láttam, hogy a monokli eléggé meglátszik, bár azt is észrevettem, hogy elégé sokat ügyködött hogy kevésbé látszódjon.-Szia Britney! Jól vagy?-próbáltam kedves lenni ezzel a kérdéssel. Bár nézett. Valószínűleg nem tudták , hogy az új fiú miért beszélget egy csajjal.-Szia Peter! Aha, fogjuk rá. Lehetne rosszabb is, de hála neked nem lett.-kicsit megilletődve hadarta a mondatokat.-Óhh, mindjárt elpirulok, ezektől a kedves szavaktól.-komolyan mondom, hogy képesek az emberek kedvesek leni!??-Na, azért ne legyél öntelt. De bunkó vagyok! Peter ő itt a legjobb barátnőm Lizzi. Lizzi ő itt Peter.-Helló!-Bár félénken köszönt, azonnal tudtam, hogy ő is ügynök. A kezén lévő gyűrű. Nem véletlenül volt ma rajta ezek szerint. Kíváncsi vagyok, hogy nekem miért nem szóltak arról, hogy egy másik ügynökkel is dolgoznom kell!? Mérges voltam, mégis mosolyt erőltettem az arcomra, és nyugodt maradtam.-Szia!Nos, akkor megtudná valaki mondani, hogy hol van az igazgató irodája?-Szóval....-már épp mondta volna Britney mikor egy undorítóan kirívó Barbie oda tipegett hozzánk. Lenézően rápillantott Britneyre.-Elkísérhetlek, ha gondolod. Dina Parker vagyok-kérette magát a Dina nevezetű csaj. Csodálom, hogy abban a pici szoknyában nem látszott ki a segge.-Neked otthon nem tanították meg, hogy hallgatózni nem illik?-kérdezte tőle Britney. -Szia Dina.Peter Silverman vagyok, és köszönöm, de nem szükséges elkísérned majd Britney elkísér, de, azért köszönöm.-én hülye . Nekem is megkellet szólalnom. Most simán nézhetném ahogy egymásnak esnek. Hogy, én mekkora marha vagyok. Nyugalom! -Britney, megyünk?-Aha. Majd bent találkozunk Lizzi.-egy intéssel elintézte a barátnőjét.-Oké.-Jól sejtem, hogy nem csípitek egymást Dinával? Már az épületben voltunk mikor megkérdeztem tőle. Egyből láttam, hogy nem bírják egymást.-Aham. Tudod tavaly óta pikkel rám, mert véletlen rá öntöttem az üdítőt.-Az szörnyű.-EGY ÜDÍTŐ MIATT!??? Ez a Dina nem komplett. Csak nyugalom. Megfogok őrülni ezen a helyen.-Az. Itt is vagyunk. Nekem most mennem kell órára.Szia!-Szia! Remélem még találkozunk!- Bekopogtam az igazgató szobájába.-Igen! Áááá az új tanuló.-Igen. Az órarendem miatt jöttem.-Máris oda adom.-hosszasan turkált a fiókokba mire megtalálta az órarendet.-Tessék.-Viszlát!-Viszlát! Ezek után megkerestem az osztályfőnököm valami Mr. Newtont. Anyám ennyi nevet megjegyezni. Negyed óráig mászkáltam az iskolában mire megtaláltam a tanáriszobát. Bekopogtam.Kijött egy tanár. Idősödő volt már. Haja teljesen ősz volt, és eléggé komor is volt egyben. Hát ha jól meggondolom én is az lennék ha itt kellene tanítanom.Ennyi üresfejű libát egyben elviselni, egyszerűen művészet.-Jó Napot! Mr. Newtont keresem.-Én lennék az. Ha nem tévedek te vagy az új diák.-Igen uram én lennék az.-Jöjjön mennyünk az osztályba.-az út hátra lévő részében nem szóltunk egymáshoz a tanárral. Nem izgatott a dolog és szerintem őt sem. Kinyitotta a terem ajtaját. Azonban meglepő látvány fogadott minket.Lovagló ülésben ült Bitney egy gorillán. Beszélni kezdett hozzá.-Még egy ilyen húzás és nem úszod meg ennyivel. Remélem megértettük egymást. Bólogass, ha megértetted. Én ezt hallottam, de a tanár nem hallhatta. Egészen meglepődtem ezen a lányon. Nem lehetett könnyű leszerelnie azt a barmot.- Smith kisasszony! Azonnal szálljon le Mr. Dolienről. Egészen kaotikus látványt nyújtott a helyzet.-Ki gondolta volna, hogy itt ülök rajta. Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy. Komolyan, bocsáss meg, hogy faragatlan voltam veled. Remélem, nem értettük félre egymást emiatt.-Legártatlanabb pofát vette elő. Segített neki felállni, hogy bizonyítsa a tettének megbánásáról.-Elnézés Mr. Anderson a kellemetlen jelenet miatt. Bevallom, komolyan nem tudtam, hogy Mr.... hogy is hívják?-Dolien.-Igen szóval Mr. Dolien ott volt alattam. Tudja csak sétáltam...és egyszer csak ott találtam magam. Magam sem tudom miért.-ártatlan képpel bólogatott. Anyám ez a csaj...Az ember azt hinné hogy nem tud meglepetéseket okozni, de tud.-Ez esetben eltekintek a büntetéstől, de ne forduljon ilyen még egyszer elő. Megértette? Maga pedig-fordult a tanár Dinához-Üljön le!Látta, hogy nem veszi be teljesen a mesét. Elvégre tanár vagy mi. -Igen is Mr. Newton.-csendben a helyére sétált.-És most üdvözöljétek az új osztálytársatokat. Mutatkozz be!-Helló! Peter Silverman vagyok.-Ennyi bőven elég volt a bemutatkozásból. -Helló! Furcsa jelenet volt az előbbi.-Úgy gondolod?-felhúzott szemöldökkel nézett rám.-Felettébb.-Ha te mondod.- Smith kisasszony és Mr. Silverman, megosztanák velünk is mi az a halaszthatatlan dolog amit most kell megbeszélniük?-Óó izé... hát –láttam rajta, hogy nem tud semmit kitalálni ezért gyorsan közbevágtam.- Elnézését kérjük Tanár úr, de Britney-től annyit kérdeztem, hogy hol lesz a következő óránk.-Nos, ha hasonló kérdései vannak azt a szünetben intézze el Smith kisasszonnyal.-Értettem. Bocsánat.-Köszönöm-suttogta.Az óra eseménytelenül telt el. A szünetben Lizzi kifaggatta majd az is kiderült, hogy Britney-nek egészen más órái lesznek így útjaink elváltak, MÁRA.

Helyzet jelentés.

Sziasztok!:)

A következő fejezet  már majdnem készen van, de még van mit rajta simítani. A jövőben azt hiszem meglepő fordulatok várhatóak majd. De ne eresszük ki a szellemet a palackból.

Nem hiszem hogy ma már feltudom rakni a következő fejezetet, de igyekszem.

Puszi: Marcsi^^<3:)

Azt csinálok, amit akarok!

Ha megakarod mondani valakinek, hogy mit tegyen akkor az a kutyád legyen és ne ÉN!

 

Gondoltál már arra, hogy eltűnj a világ szeme elől?Érezted már, azt, hogy tenned kell valamit csak azt nem tudod, hogy mit kéne. Nálam, aligha van balszerencsésebb. Lehet, hogy eltúlzom egy kicsit, de akkor is. Persze minden ember ezt mondja magáról és a végén persze kiderül hogy a rossz dolgok kellenek az életbe. A rossz dolgok olyan mint a levegő. Nem tudunk nélküle élni mert az időszak alatt olyanokat tapasztalunk meg amik nélkül nem élnénk. Nélkülük nem tudnánk dolgokat megtapasztalni, erősödni. Persze ezt az ember adott helyzetben nem így gondolja, de vissza gondolva így van akárhogy is bizonygatjuk az ellenkezőjét.
Ki gondolta volna, hogy a drága Dina baba a padomnál fog várni a focista barátaival, akik, ha megjegyezhetem háromszor akkorák, mint én. Mély levegő. Magabiztosan oda sétáltam az asztalomhoz, elővettem a legszebb mosolyom,már ha lehet ilyen helyzetben mosolyogni. Irónia. A legnagyobb fegyverem ami van egy ilyen két lábon járó szekrény ellen.
-Segíthetek? Szívesen megmutatom, hogy hol van a helyetek, mert úgy látom igen csak eltévedtetek.-próbáltam barátságos lenni, már amennyire ez tőlem telik. Soha nem arról voltam híres hogy kedves vagy éppen segítő kész lennék. Csendes voltam de ha kellett kiálltam magamért.
-Be fogd a szádat te rohadt szuka!.-sziszegte az egyik. Anyám ennek hogy milyen szájszaga van....
-Fúj!Te nem ismered a szájvizet?Jó lenne ha alkalomadtán használnál. Mindenkit megkímélnél vele.-befogtam az orromat és fulladást színleltem.
-Te nyomorult ringyó!- a bűz a szájából megállíthatatlanul áramlott felém Ez ki fog nyírni a szájszagával.
-Nyugi Brad, még nem jött el az ideje, hogy megleckéztessük.-Dina nyugalomra intette kis kutyáját, ezzel is jelezve, hogy itt ő az Úr, vagyis jelen esetben az Úrnő. -Azt ajánlom fejezd be ezt a játszadozást!
-Parancsolsz? Nem tudom miről beszélsz, de azt ajánlom ha még megakarod tartani az undorító póthajad akkor húzz el a padomtól. Segítsek megkeresni a te és –ekkor lenéző pillantásban részesítettem „kis barátainkat”- a barátaid helyét.-azt hiszem ez tette be a kaput az izomagyúaknak. Az egyik ököllel meg akart ütni, de hála annak, hogy öt éve karatézok sikerült hárítanom az ütést. Elkaptam a karját és hátra csavartam. A földre kényszerítettem majd lovagló ülésben rá ültem, belemarkoltam a hajába és szép lassan beszélni kezdtem hozzá.-Még egy ilyen húzás és nem úszod meg ennyivel. Remélem megértettük egymást. Bólogass, ha megértetted.-Ekkor azonban nem várt dolog történt.
- Smith kisasszony! Azonnal szálljon le Mr. Dolienről.-A tanár mellett Peter állt és halványan mosolygott.
-Ki gondolta volna, hogy itt ülök rajta. Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy. Komolyan, bocsáss meg, hogy faragatlan voltam veled. Remélem, nem értettük félre egymást emiatt.-Legártatlanabb pofát vettem elő. Segítettem neki felállni, hogy bizonyítsam a tettemnek megbánásáról.
-Elnézés Mr. Anderson a kellemetlen jelenet miatt. Bevallom, komolyan nem tudtam, hogy Mr.... hogy is hívják?
-Dolien.
-Igen szóval Mr. Dolien ott volt alattam. Tudja csak sétáltam...és egyszer csak ott találtam magam. Magam sem tudom miért.-ártatlan képpel bólogattam.
-Hazug!-ordított Dina.
-ÉN?! Szerinted én egy lány képes vagyok egy nálam kétszer nagyobb szekrényt leteríteni? Nem gondolod hogy abszurd?
-Igazat mond- szólalt meg Brad. Okos. Szégyen lenne számára ha kiderülne hogy egy kis csaj megverte. Dina fenyegető pillantással nézett Bradre. Szegény, ezt nem fogja megúszni.
-Ez esetben eltekintek a büntetéstől, de ne forduljon ilyen még egyszer elő. Megértette?- Maga pedig-fordult Dina felé- Üljön le azonnal!-Láttam, hogy nem veszi be teljesen a mesémet. Elvégre tanár vagy mi. Hülye lenne, elhinné. de most nem is az érdekelt, hogy bevette, hanem az hogy visszavágtam. Brit2 Dina0.
-Igen is Mr. Newton.-csendben a helyemre sétáltam. Majd Dina felé néztem és rávigyorogtam. Mire ő bosszúsan rám nézett. Azt hiszem vette az adást.
-És most üdvözöljétek az új osztálytársatokat. Mutatkozz be!
-Helló! Peter Silverman vagyok.-Majd határozott léptekkel leült mellém. Nem szándékozott többet mondani magáról. Pedig az osztály nőnemű tagjai eléggé kíváncsiak lettek volna mindenre amit Ő mond.
-Helló! Furcsa jelenet volt az előbbi.
-Úgy gondolod?-felhúzott szemöldökkel néztem rá.
-Felettébb.
-Ha te mondod.
- Smith kisasszony és Mr. Silverman, megosztanák velünk is mi az a halaszthatatlan dolog amit most kell megbeszélniük?
-Óó izé... hát –a szemem sarkából láttam, hogy Dina és az állatai röhögnek.
- Elnézését kérjük Tanár úr, de Britney-től annyit kérdeztem, hogy hol lesz a következő óránk.
-Nos, ha hasonló kérdései vannak azt a szünetben intézze el Smith kisasszonnyal.
-Értettem. Bocsánat.
-Köszönöm-suttogtam Peternek. Ő csak elmosolyodott. Az óra eseménytelenül telt el. Számoltam a perceket, hogy mikor csengetnek ki. Ám a várva várt pillanat sokszor olyan volt mintha nem is közeledne hanem egyre távolabb lenne. És végre eljött a pillanat amire vártam. Kicsengettek.
- Nos, elmeséled, hogy mi volt az a jelenet amit az óra elején láthattunk??
-Igen Brit. Kíváncsiak vagyunk- Lizzi mindenre kíváncsi volt, de mindig.
-Összetűzésbe keveredtem Dina idétlen barátaival. Vissza akart vágni, amiért reggel megaláztam az egész suli előtt.Tudod milyen, ha nem tetszik neki valami akkor nyomban szalad az izomagyú kutyáihoz, hogy intézzék el azt aki megszégyenítette. Csakhogy megint ő maradt alul. Ennyi az egész.
-Ennyi lenne az, hogy Brad megakart ütni és te kapásból pillanatok alatt a földre küldted?
-Csakugyan így volt?-kérdezte meglepettséggel Peter.Gondolom azt hitte, hogy nem tudom megvédeni magam azok után, hogy egyszer már kiütöttek. Megtudtam volna akkor is védeni magam de túl hirtelen volt az ütés és nem is várt.
-Jah, de nem tudom mi ezen a felfújni való. Jaj Lizzi tudod, hogy öt évig karatéztam. Még ma is lemegyek egy-két edzésre. Na jó ma sajnos hétfő van ma már nem lesz együtt óránk igaz Lizzi?
-Aha, sajnos. Megvárjalak a suli előtt ha vége az óráidnak?
-Nem szükséges. Későn végzek és ma még edzésre is beakarok ugrani. Peter hol lesz órád?
-Valami 16- os teremben bioszom lesz.
-Nekem is.-mondta Lizzi
-Akkor ,sziasztok. Hé, Lizzi!-Ekkor Lizzi felpillantott.
-Igen?
-Vigyázz Peterre! Képes elkóborolni. –Peter hátra pillantott a válla felett és elmosolyodott.
-Meglesz. Szia!
-Sziasztok!
Az elkövetkező óráim mind unalmasan teltek. Sok minden kavargott a fejemben. Nem tudtam volna megmondani melyik a fontosabb. Az, hogy Dina hadjáratot akar ellenem indítani vagy az, hogy egy hülye monokli ott díszeleg az arcomon. Nem sok időm volt gondolkodni az órákon. Mire a nap véget ért az agyam, olyan volt, mint a kifacsart citrom. Igazából úgy is éreztem magam. Már csak egy vágyam volt hogy egy jó meleg zuhanyt vegyek és befeküdjek a jó meleg, puha ágyikómban, de előtte el kell mennem egy edzésre, hogy annyira lefárasszam magam, hogy már szinte agyhalott legyek.Jó húsz percig gyalogoltam az edző teremig és ez idő alatt senki nem akart megtámadni, kinyírni, megütni. Ez felettébb furcsa volt számomra de tetszett.
Teljesen büszke voltam magamra. Az idő gyorsan telt az edzőteremben. Persze úgy verekedtem, mint aki csak ezért él. Ez jelentette nekem a kikapcsolódást. Míg más szórakozott és azt latolgatta, hogy melyik pasit kéne megszereznie, én addig teljes szívvel, ösztönből harcoltam. Eszembe jutottak az emlékek amik jobb napokon nem környékeznek meg napközben, de most még ezeknek is tudtam örülni, mert még több erőt adtak a harchoz. Éreztem, hogy megtaláltam azt a tűzt amiről a karate tanáraim meséltek. Ez a tűz harcra késztet. Egy szüntelen harcra, ami csak akkor ér véget ha már végkimerülésig megy el.
-Hé, nyugi Brit! Nagyon jó voltál. Még soha nem harcoltál így.-Dean volt a legjobb fiú barátom. Ha alkalmanként lejöttem egyet lazítani mindig vele edzettem.
-Uhh... köszönöm.-lihegtem két lélegzet között.
-Mond, mi hozta ki belőled ezt az egészet?
-Emlékek, és a mai nap.
-És szép emlékek?
-Nem mondhatnám, de nem is ez a fontos. Leginkább a mai nap volt ami miatt le kellett ide jönnöm.
-Mi történt?
-Sok minden, majd egy másik alkalommal elmesélem. Köszönöm, ezt a fantasztikus edzést. Öröm téged püfölni.
-Szívesen és az érzés kölcsönös téged is jó volt püfölni.
-Menj a pokolba!-mondtam neki vigyorogva
-Már ott vagyok, és nagyon jó a kilátásom.-Vigyorgott , mint egy hülye,pillantása az elcsúszott felsőmre tévedt és a kilátszó fekete csipkés melltartómra.
-Kapd be!-viccelődtem vele.
-Örömmel.Mikor és hol gondoltad?-vigyorgott kajánul.-Szia Szivi!-Dobott nekem egy csókot.
-Szia.
Azzal kisétáltam a teremből és elkezdtem haza felé sétálni. Hála az égnek nem történt semmi említésre szóló dolog. Csak pár autós dudált rám akiknek a kilencven százaléka részeg volt. Este hatkor már azért jól be voltak állva. Persze nem az én dolgom, az övéké. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel mikor már a kapuban álltam. Felmentem a szobámba, lepakoltam és beugrottam a zuhany alá. Jól eső frissességet véltem felfedezni magamon mikor ki mentem a szobámba. Gyorsan bebújtam a takaró alá és mély álomba merültem.

Dina VS Britney

A francba! Iszonyatosan meglátszik ez a hülye monokli. Már fél órája küszködöm az eltüntetésével, de eddig nagyon úgy néz ki, hogy meg fog látszani. Rápillantottam az órámra, ami negyed nyolcat mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem egy pólót, egy nadrágot és egy kapucnis pulóvert. Elengedhetetlen volt a tornacipő és az mp3 lejátszóm. Felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. Háromnegyed nyolcra be is értem.
- Szia Brit. Úristen hát veled meg mi történt?- kérdezte ijedten Lizzi. Lizzivel már az első naptól fogva barátnők vagyunk. Mindig kedves volt velem és sokszor ezt túlzásba vitte. Sokszor, olyan volt, mint egy testőr. Az első napon ő volt az egyetlen, aki hozzám szólt és nem egyből piszkált.
- Nyugalom, semmi bajom, csak összetűzésbe keveredtem egy csótánnyal.
- Jaj, Brit a csótányok nem verekednek, és ez határozottan egy ököl nyom. Na, ki vele ki volt, aki megütött? Csak nem Greg volt? Az a rohadt tahó még mindig nem akar rólad leszállni?- Vannak olyan pillanatok, amikor Lizzi, olyan, mint akit felhúztak. Greg már az első héten rám volt kattanva. Egy ideig nem vettem róla tudomást, de később már zaklatott. Tapizott és még sorolhatnám. El tudtam volna intézni, de Lizzi feljelentette az én nevemben zaklatásért és távol tartási végzést is kért. Akkor javasoltam neki, hogy menjen ügyvédnek, mire ő azt felelte, hogy már van hivatása. Nem tudom, hogy mire célzott ezzel, de maradjunk a jelenben.
-Nem Greg volt, nyugodj meg. Csak egy kanos részeg, aki Superman-nak képzelte magát. - mosolyogtam rá.
- Aha, értem. R.SZ.É. , drága Brit. És egyenesen felénk tart.-Az R.SZ.É nem mást jelent, mint azt, hogy ”RIBANC SZAGOT ÉRZEK”.mivel ezt nem mondhatjuk ki mindig, ezért ezt a mozaik szót találtuk ki rá.
- Jaj, ne!-Dina meg a puccos pláza macskái épp felénk sétált. Mióta itt vagyok nagyon ritkán telik el úgy nap, hogy ne égetne be. Persze ebben én is hibás vagyok. Mi a francért kellett nekem ráöntenem azt a hülye üdítőt, még, ha véletlen is volt?!
- Ni csak itt van a divat ficamos stréber. Mond, hol vetted ezt a borzalmas felsőt? Várj kitalálom,......a turkálóban? - gúnyosan elvigyorodtak mind hárman. Istenem mi rosszat vétettem, hogy, ilyen degenerált agyú emberek vesznek körül?!
- Nézd, Dina arról én nem tehetek, hogy az én IQ szintem magasan veri a tiédet. És ha már ennél a „borzalmas fölsőnél” tartunk, elárulom neked, hogy többe került, mint a te plasztikázott melled. - Elővettem a legszebb mosolyom és elsétáltam mellette. - Ja, és Dina a szomszéd kislánynak pont ilyen szoknyája van. - hirtelen nagyon büszke voltam magamra. Általában soha nem szóltam vissza, de ez már jólesett. Persze a mi kis vitánkat az egész udvar hallotta és akik nem tartoztak bele a elkényeztetettek csoportjába azok mind röhögtek Dinán. Hiába, ilyen az élet.
-Nem hittem volna, hogy vissza fogsz szólni Dinának. Te mindig hagyod magad. Büszke vagyok rád. - ezzel a kijelentésével együtt a nyakamba ugrott.
- Jól van, nyugi. Igazad volt mind végig. - És ebben a pillanatban behajtott a suliparkolóba egy totál szuper autó. Kedves ismerősöm szállt ki belőle. Minden szem rászegeződött. Nos, igen meg kell hagyni nagyon jól nézett ki. Talán a gimi leghelyesebb pasijának tudható be. Felemelte a fejét, és meglátott engem. Széles mosoly terült szét az arcán és felénk vette az irányt. Anyám, tuti, hogy égett az arcom. Az egész suli engem és a „Titokzatos Jóképű Idegent” nézte. A gyomrom görcsbe rándult és azt hiszem, hogy az ájulás is veszélyeztetett, de nem érdekelt, mert egyenesen a szemébe néztem.
-Szia Britney! Jól vagy?
-Szia Peter! Aha, fogjuk rá. Lehetne rosszabb is, de hála neked nem lett.
-Óhh, mindjárt elpirulok, ezektől, a kedves szavaktól.
-Na, azért ne legyél öntelt. De bunkó vagyok! Peter ő itt a legjobb barátnőm Lizzi. Lizzi ő itt Peter.
- Helló!
- Szia!
- Nos, akkor meg tudná valaki mondani, hogy hol van az igazgató irodája?
- Szóval....-már épp feleltem volna, mikor Dina megszólalt.
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Dina Parker vagyok-kérette magát Dina.
- Neked otthon nem tanították meg, hogy hallgatózni nem illik?-kérdeztem tőle hirtelen felindultságból.
- Szia Dina. Peter Silverman vagyok, és köszönöm, de nem szükséges elkísérned majd Britney elkísér, de, azért köszönöm. - szinte úriember módjára utasította el Dinát.-Britney, megyünk?
- Aha.Majd bent találkozunk Lizzi. - Még láttam Dina döbbent ugyanakkor mérges pillantásait. Anyám, soha nem fog rólam leszállni? Azt hiszem az elkövetkezendő 20 évben, elköszönhetek a csendes nyugodt élettől. Ilyen az én formám.
- Oké - majd kacsintott egyet. Istenem javíthatatlan.
- Jól sejtem, hogy nem csípitek egymást Dinával?
- Aham. Tudod tavaly óta pikkel rám, mert véletlen rá öntöttem az üdítőt.
- Az szörnyű.
- Az. Itt is vagyunk. Nekem most mennem kell órára. Szia!
-Szia! Remélem, még találkozunk!
Ennek lesz következménye. Dina az iskola házisárkánya,vagy talán rosszabb. Na, mindegy majd lesz valahogy. Mindig megoldottam mindent. Csak Dinát nem tudom megoldani. Annyira unom már, hogy mindenkit úgy kezel, mintha hülye lenne. Megtaláltam az aktuális termet ahol leszünk. Benyitottam az osztályba és eléggé furcsa képek fogadtak engem. És még azt hittem nem lehet rosszabb.

2013:)

Boldog Új Évet Kívánok:)