~PETER SZEMSZÖGE~
 |
A pasiknak a hajuk és a kocsijuk után a cipőjük a legféltettebb.:) |
~PETER SZEMSZÖGE~
-Jó napot, Uram!-köszöntöttem a főnökömet.
-Jó napot, Mr. Bush. Úgy hallottam, hogy sikeresen teljesítette a feladatát. Most egy újabb megbízásom lenne az Ön számára. Mielőtt elmondanám, hogy mi, azelőtt felvilágosítom, hogy ez az ügy teljességgel másabb, mint amihez hozzá van szokva. Most testőrt kell játszania. A papírok az asztalán vannak. Tekintse meg őket.-az asztalon heverő temérdek papír közül kiemeltem a legfelsőt és elkezdtem hosszasan tanulmányozni. Valami Heather nevezetű csajt kell megvédenem. De jó, bébiszittert kell játszanom.
-Uram, úgy gondolom, hogy én nem vagyok megfelelő erre a feladatra. Én nem tudok bébiszittert játszani.
-Nem kérdeztem, hogy mit tud, és mit nem. Tisztában vagyok a képességeivel, és azért kapta ezt a munkát, mert maga a legjobb ügynökünk, és ennek a lánynak a legjobbra van szüksége, hogy tanúskodni tudjon a bíróságon a maffia ellen. A lánynak két hónap múlva sértetlenül kell eljutnia a bíróságra. Magának kell addig vigyáznia rá, és eljuttatnia sértetlenül. Ha ezt a faladatát el tolja, ki van rúgva. Remélem megértette.
-Igen is, Uram.-nyugalmat erőltettem magamra, mert csak nyugodtan lehet gondolkodni.
-Ne szúrja el.-ezzel a mondattal el is tűnt a képernyőről.
Remek! Most, aztán benne vagyok nyakig. Kezembe vettem azt aktát, és hosszasan tanulmányozni kezdtem. A fényképen lévő lány nem lehetett 15-16 évesnél öregebb és amikor megnéztem az adatokat a feltételemzésem be is igazolódott. Persze a kép már legalább egy éves lehetett, de nem hiszem, hogy sokat változott volna a csaj.
Felkészülésre adott idő három nap volt. Ez idő alatt egy házat, és még tömérdek dolgot kellett beszereznem. Két hónap. Nem lesz sétagalopp.
-Csá, haver.-köszönt Dexter. Dexter informatikus, tehát csak ritkán van terepem, velem ellentétben.
-Csá, pajti. Mesélj, mi történt az utóbbi két hétben.
-Nem sok minden. Az élet a szokásos kerékvágásban van. Hallom új feladatot kaptál.-mondta kaján vigyorral az arcán, és lemertem volna fogadni, hogy tudja mi a melóm.
-Jah, bébiszettere leszek egy elkényeztetett fruskának. Jobbat ki sem találhattak volna.
-Hé, csak egy jó tanács. Légy kedves a csajjal, akkor tuti, hogy megoszt veled mindent.-Dexter, és a tanácsai sokszor segítettek egy-egy küldetésnél.
-Hogy legyek kedves? Tudod jól, hogy alapból bunkó vagyok. Legyek kedves. Ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni!?
-Bocs, haver ez a te melód.-majd hátat fordított és ki ment az irodából.
-Fulladj meg!-a válasz egy erőteljes röhögés volt, mint ahogy azt megszokhattam Dextől.
Két nappal később már a kisvárosban voltam. Eléggé korán keltem így iskola előtt-(nem is hittem, hogy valaha azt fogom mondani még, hogy iskola előtt)-elmentem sétálni. A város ilyenkor még aludt. Egy sikátor előtt mentem el. Ám a sikátorban egy valószínűleg ittas állapotban lévő férfi ráncigált egy nála jóval fiatalabb lányt. Hirtelen ököllel behúzott a lánynak az a féreg. Majd elkezdett az övével babrálni. Valószínűleg megakarta erőszakolni a lányt. Futó lépésben közeledtem feléjük. A férfi amint felnézett meglátott. Gonosz mosolyra húzódott a szája.
-Mi van kisfiú? Hármasban szeretnéd, hogy nyomjuk?
-Nem, tudod én inkább egy kis verésre gondoltam.-a pasas magából kikelve röhögött. Szegényke, előre sajnálom, hogy olyan csúnyán összefogom verni, de hát Ő kereste a bajt. Nem igaz?
-Minek képzeled magad? Azt hiszed, hogy velem elbánhatsz? Ketté törlek, mint a ropit.
-Nem vennék rá mérget. És most eltakarodsz vagy elintézhetjük kevésbé kulturált módon.-még mindig nyugodt voltam. Ez volt a legelső leckém amit kaptam a kiképzésen.
-Amúgy is régen vertem már kisfiúkat.-előre lendült késsel a kezében. Elkaptam a kezét és egy határozott mozdulattal kicsavartam a kést a kezéből. Bevertem neki egyet amitől a földön kötött ki, majd szépen lehajoltam hozzá, hogy jól értse amit mondok neki.
-Azt ajánlom, hogy ne forduljon meg abban a kis fejecskédben, hogy még egyszer megütsz egy védtelen nőt, mert ha megtudom, már pedig megtudom, akkor nem fogod ennyivel megúszni. Megértetted!?-a fickó még mindig sokkos állapotban lehetett. Nem csodálom, de mint mondtam ő kereste a bajt. -Válaszolj! Értetted!?
-I-igen.
-És most takarodj, vagy meggondolom magam, és már is neki állhatsz ásni a sírod.- a fickó arcán végigsöpört a félelem hullámai. A lány még mindig mozdulatlanul feküdt a földön. Mikor megláttam az arcát egyből tudtam, hogy ki ő. Oda rohantam hozzá és beszélni próbáltam hozzá. Kis idő elteltével, úgy láttam, hogy kezd reagálni, és már ki is nyitotta a szemét.
-Hé, jól vagy?-kérdeztem tőle.-Úgy nézek ki?-kicsit bunkóban válaszolt, mint vártam.-Nem mondhatnám. Ne, aggódj a a barátodat, aki megütött elintéztem. Miért nem hagytad el?-Nem a barátom. Nem is ismerem azt a tahót. Azt hitte, hogyha bedobja magát, mint szuperhős, akkor majd megfektethet. Csak tudod én nem voltam annyira készséges, mint, ahogy ő azt elképzelte.-Óóó már értem. A nevem Peter Silverman.-Britney Smith. Köszönöm a segítséged.-megpróbált felállni, de a vége az lett, hogy a karomban kötött ki. -Csak óvatosan, nem kell sietned. Amúgy mond, mit keresel az utcán ilyen korán?-Még egyszer köszönöm. Nem bírtam aludni, ezért kijöttem sétálni. Ugyan ezt kérdezhetném én is.-Lebuktam, én sem tudtam aludni. Haza kísérlek. Bűntudatom lenne, ha valami bajod lenne útközben.-Köszi. Szóval mesélj valamit magadról. Nem vagy idevalósi, igaz?-Eltaláltad, de honnan tudtad?-Megérzés volt. Hova jársz suliba? -Ide fogok járni a gimibe.-mondtam mosolyogva. Bár nem igazán jött be ez a „legyekkedvesekhogyabizalmábaférközhessek” szituáció. Nehezemre esett kedvesnek lennem.-Nos, akkor remélem még találkozni fogunk a suliban. Nem kell tovább kísérned a következő ház már a mi házunk. Köszönök mindent.-Remélem, hogy néha összefutunk. Szóra sem érdemes. Szia!- Na ennyi kedvesség elég egy napra, és még csak reggel van.-Szia!-Nos még valamit megtanultam. Egy aktából nem tudtam meg, hogy milyen akit védenem kell. Arra számítottam, hogy egy elkényeztetett Barbie lesz aki elkezd visítozni, ha letörik a körme. Hát most kellemeset csalódtam. Bár ez még nem jelenti azt, hogy könnyebb lesz kibírni ezt az egészet.Vissza mentem a házba és elkezdtem zuhanyozni. Egy fekete pólót egy farmert egy kapucnis pulóvert és elmaradhatatlan volt az én Etnis csukám. Összepakoltam a cuccomat és bepattantam az autómba. Imádtam a BMW-met. Már régóta megvan, és ha az időm engedte, akkor imádtam száguldozni. Persze csak a városokon kívül eső részeken.Az iskola. Hát, nem hittem, hogy egyszer az lesz a feladatom része, hogy beüljek a suli padba. Gyorsan kerestem egy parkolót. Gondosan bezártam az én szépségemet, majd megláttam az én kis védencemet. Mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam. Csak kedvesen, és mindvégig mosolyogni és bologatni még akkor is ha nem tudod miről van szó. Minél közelebb mentem annál jobban láttam, hogy a monokli eléggé meglátszik, bár azt is észrevettem, hogy elégé sokat ügyködött hogy kevésbé látszódjon.-Szia Britney! Jól vagy?-próbáltam kedves lenni ezzel a kérdéssel. Bár nézett. Valószínűleg nem tudták , hogy az új fiú miért beszélget egy csajjal.-Szia Peter! Aha, fogjuk rá. Lehetne rosszabb is, de hála neked nem lett.-kicsit megilletődve hadarta a mondatokat.-Óhh, mindjárt elpirulok, ezektől a kedves szavaktól.-komolyan mondom, hogy képesek az emberek kedvesek leni!??-Na, azért ne legyél öntelt. De bunkó vagyok! Peter ő itt a legjobb barátnőm Lizzi. Lizzi ő itt Peter.-Helló!-Bár félénken köszönt, azonnal tudtam, hogy ő is ügynök. A kezén lévő gyűrű. Nem véletlenül volt ma rajta ezek szerint. Kíváncsi vagyok, hogy nekem miért nem szóltak arról, hogy egy másik ügynökkel is dolgoznom kell!? Mérges voltam, mégis mosolyt erőltettem az arcomra, és nyugodt maradtam.-Szia!Nos, akkor megtudná valaki mondani, hogy hol van az igazgató irodája?-Szóval....-már épp mondta volna Britney mikor egy undorítóan kirívó Barbie oda tipegett hozzánk. Lenézően rápillantott Britneyre.-Elkísérhetlek, ha gondolod. Dina Parker vagyok-kérette magát a Dina nevezetű csaj. Csodálom, hogy abban a pici szoknyában nem látszott ki a segge.-Neked otthon nem tanították meg, hogy hallgatózni nem illik?-kérdezte tőle Britney. -Szia Dina.Peter Silverman vagyok, és köszönöm, de nem szükséges elkísérned majd Britney elkísér, de, azért köszönöm.-én hülye . Nekem is megkellet szólalnom. Most simán nézhetném ahogy egymásnak esnek. Hogy, én mekkora marha vagyok. Nyugalom! -Britney, megyünk?-Aha. Majd bent találkozunk Lizzi.-egy intéssel elintézte a barátnőjét.-Oké.-Jól sejtem, hogy nem csípitek egymást Dinával? Már az épületben voltunk mikor megkérdeztem tőle. Egyből láttam, hogy nem bírják egymást.-Aham. Tudod tavaly óta pikkel rám, mert véletlen rá öntöttem az üdítőt.-Az szörnyű.-EGY ÜDÍTŐ MIATT!??? Ez a Dina nem komplett. Csak nyugalom. Megfogok őrülni ezen a helyen.-Az. Itt is vagyunk. Nekem most mennem kell órára.Szia!-Szia! Remélem még találkozunk!- Bekopogtam az igazgató szobájába.-Igen! Áááá az új tanuló.-Igen. Az órarendem miatt jöttem.-Máris oda adom.-hosszasan turkált a fiókokba mire megtalálta az órarendet.-Tessék.-Viszlát!-Viszlát! Ezek után megkerestem az osztályfőnököm valami Mr. Newtont. Anyám ennyi nevet megjegyezni. Negyed óráig mászkáltam az iskolában mire megtaláltam a tanáriszobát. Bekopogtam.Kijött egy tanár. Idősödő volt már. Haja teljesen ősz volt, és eléggé komor is volt egyben. Hát ha jól meggondolom én is az lennék ha itt kellene tanítanom.Ennyi üresfejű libát egyben elviselni, egyszerűen művészet.-Jó Napot! Mr. Newtont keresem.-Én lennék az. Ha nem tévedek te vagy az új diák.-Igen uram én lennék az.-Jöjjön mennyünk az osztályba.-az út hátra lévő részében nem szóltunk egymáshoz a tanárral. Nem izgatott a dolog és szerintem őt sem. Kinyitotta a terem ajtaját. Azonban meglepő látvány fogadott minket.Lovagló ülésben ült Bitney egy gorillán. Beszélni kezdett hozzá.-Még egy ilyen húzás és nem úszod meg ennyivel. Remélem megértettük egymást. Bólogass, ha megértetted. Én ezt hallottam, de a tanár nem hallhatta. Egészen meglepődtem ezen a lányon. Nem lehetett könnyű leszerelnie azt a barmot.- Smith kisasszony! Azonnal szálljon le Mr. Dolienről. Egészen kaotikus látványt nyújtott a helyzet.-Ki gondolta volna, hogy itt ülök rajta. Ne haragudj, nem tudtam, hogy itt vagy. Komolyan, bocsáss meg, hogy faragatlan voltam veled. Remélem, nem értettük félre egymást emiatt.-Legártatlanabb pofát vette elő. Segített neki felállni, hogy bizonyítsa a tettének megbánásáról.-Elnézés Mr. Anderson a kellemetlen jelenet miatt. Bevallom, komolyan nem tudtam, hogy Mr.... hogy is hívják?-Dolien.-Igen szóval Mr. Dolien ott volt alattam. Tudja csak sétáltam...és egyszer csak ott találtam magam. Magam sem tudom miért.-ártatlan képpel bólogatott. Anyám ez a csaj...Az ember azt hinné hogy nem tud meglepetéseket okozni, de tud.-Ez esetben eltekintek a büntetéstől, de ne forduljon ilyen még egyszer elő. Megértette? Maga pedig-fordult a tanár Dinához-Üljön le!Látta, hogy nem veszi be teljesen a mesét. Elvégre tanár vagy mi. -Igen is Mr. Newton.-csendben a helyére sétált.-És most üdvözöljétek az új osztálytársatokat. Mutatkozz be!-Helló! Peter Silverman vagyok.-Ennyi bőven elég volt a bemutatkozásból. -Helló! Furcsa jelenet volt az előbbi.-Úgy gondolod?-felhúzott szemöldökkel nézett rám.-Felettébb.-Ha te mondod.- Smith kisasszony és Mr. Silverman, megosztanák velünk is mi az a halaszthatatlan dolog amit most kell megbeszélniük?-Óó izé... hát –láttam rajta, hogy nem tud semmit kitalálni ezért gyorsan közbevágtam.- Elnézését kérjük Tanár úr, de Britney-től annyit kérdeztem, hogy hol lesz a következő óránk.-Nos, ha hasonló kérdései vannak azt a szünetben intézze el Smith kisasszonnyal.-Értettem. Bocsánat.-Köszönöm-suttogta.Az óra eseménytelenül telt el. A szünetben Lizzi kifaggatta majd az is kiderült, hogy Britney-nek egészen más órái lesznek így útjaink elváltak, MÁRA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése