Dina VS Britney

A francba! Iszonyatosan meglátszik ez a hülye monokli. Már fél órája küszködöm az eltüntetésével, de eddig nagyon úgy néz ki, hogy meg fog látszani. Rápillantottam az órámra, ami negyed nyolcat mutatott. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem egy pólót, egy nadrágot és egy kapucnis pulóvert. Elengedhetetlen volt a tornacipő és az mp3 lejátszóm. Felkaptam a táskámat és elindultam a suliba. Háromnegyed nyolcra be is értem.
- Szia Brit. Úristen hát veled meg mi történt?- kérdezte ijedten Lizzi. Lizzivel már az első naptól fogva barátnők vagyunk. Mindig kedves volt velem és sokszor ezt túlzásba vitte. Sokszor, olyan volt, mint egy testőr. Az első napon ő volt az egyetlen, aki hozzám szólt és nem egyből piszkált.
- Nyugalom, semmi bajom, csak összetűzésbe keveredtem egy csótánnyal.
- Jaj, Brit a csótányok nem verekednek, és ez határozottan egy ököl nyom. Na, ki vele ki volt, aki megütött? Csak nem Greg volt? Az a rohadt tahó még mindig nem akar rólad leszállni?- Vannak olyan pillanatok, amikor Lizzi, olyan, mint akit felhúztak. Greg már az első héten rám volt kattanva. Egy ideig nem vettem róla tudomást, de később már zaklatott. Tapizott és még sorolhatnám. El tudtam volna intézni, de Lizzi feljelentette az én nevemben zaklatásért és távol tartási végzést is kért. Akkor javasoltam neki, hogy menjen ügyvédnek, mire ő azt felelte, hogy már van hivatása. Nem tudom, hogy mire célzott ezzel, de maradjunk a jelenben.
-Nem Greg volt, nyugodj meg. Csak egy kanos részeg, aki Superman-nak képzelte magát. - mosolyogtam rá.
- Aha, értem. R.SZ.É. , drága Brit. És egyenesen felénk tart.-Az R.SZ.É nem mást jelent, mint azt, hogy ”RIBANC SZAGOT ÉRZEK”.mivel ezt nem mondhatjuk ki mindig, ezért ezt a mozaik szót találtuk ki rá.
- Jaj, ne!-Dina meg a puccos pláza macskái épp felénk sétált. Mióta itt vagyok nagyon ritkán telik el úgy nap, hogy ne égetne be. Persze ebben én is hibás vagyok. Mi a francért kellett nekem ráöntenem azt a hülye üdítőt, még, ha véletlen is volt?!
- Ni csak itt van a divat ficamos stréber. Mond, hol vetted ezt a borzalmas felsőt? Várj kitalálom,......a turkálóban? - gúnyosan elvigyorodtak mind hárman. Istenem mi rosszat vétettem, hogy, ilyen degenerált agyú emberek vesznek körül?!
- Nézd, Dina arról én nem tehetek, hogy az én IQ szintem magasan veri a tiédet. És ha már ennél a „borzalmas fölsőnél” tartunk, elárulom neked, hogy többe került, mint a te plasztikázott melled. - Elővettem a legszebb mosolyom és elsétáltam mellette. - Ja, és Dina a szomszéd kislánynak pont ilyen szoknyája van. - hirtelen nagyon büszke voltam magamra. Általában soha nem szóltam vissza, de ez már jólesett. Persze a mi kis vitánkat az egész udvar hallotta és akik nem tartoztak bele a elkényeztetettek csoportjába azok mind röhögtek Dinán. Hiába, ilyen az élet.
-Nem hittem volna, hogy vissza fogsz szólni Dinának. Te mindig hagyod magad. Büszke vagyok rád. - ezzel a kijelentésével együtt a nyakamba ugrott.
- Jól van, nyugi. Igazad volt mind végig. - És ebben a pillanatban behajtott a suliparkolóba egy totál szuper autó. Kedves ismerősöm szállt ki belőle. Minden szem rászegeződött. Nos, igen meg kell hagyni nagyon jól nézett ki. Talán a gimi leghelyesebb pasijának tudható be. Felemelte a fejét, és meglátott engem. Széles mosoly terült szét az arcán és felénk vette az irányt. Anyám, tuti, hogy égett az arcom. Az egész suli engem és a „Titokzatos Jóképű Idegent” nézte. A gyomrom görcsbe rándult és azt hiszem, hogy az ájulás is veszélyeztetett, de nem érdekelt, mert egyenesen a szemébe néztem.
-Szia Britney! Jól vagy?
-Szia Peter! Aha, fogjuk rá. Lehetne rosszabb is, de hála neked nem lett.
-Óhh, mindjárt elpirulok, ezektől, a kedves szavaktól.
-Na, azért ne legyél öntelt. De bunkó vagyok! Peter ő itt a legjobb barátnőm Lizzi. Lizzi ő itt Peter.
- Helló!
- Szia!
- Nos, akkor meg tudná valaki mondani, hogy hol van az igazgató irodája?
- Szóval....-már épp feleltem volna, mikor Dina megszólalt.
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Dina Parker vagyok-kérette magát Dina.
- Neked otthon nem tanították meg, hogy hallgatózni nem illik?-kérdeztem tőle hirtelen felindultságból.
- Szia Dina. Peter Silverman vagyok, és köszönöm, de nem szükséges elkísérned majd Britney elkísér, de, azért köszönöm. - szinte úriember módjára utasította el Dinát.-Britney, megyünk?
- Aha.Majd bent találkozunk Lizzi. - Még láttam Dina döbbent ugyanakkor mérges pillantásait. Anyám, soha nem fog rólam leszállni? Azt hiszem az elkövetkezendő 20 évben, elköszönhetek a csendes nyugodt élettől. Ilyen az én formám.
- Oké - majd kacsintott egyet. Istenem javíthatatlan.
- Jól sejtem, hogy nem csípitek egymást Dinával?
- Aham. Tudod tavaly óta pikkel rám, mert véletlen rá öntöttem az üdítőt.
- Az szörnyű.
- Az. Itt is vagyunk. Nekem most mennem kell órára. Szia!
-Szia! Remélem, még találkozunk!
Ennek lesz következménye. Dina az iskola házisárkánya,vagy talán rosszabb. Na, mindegy majd lesz valahogy. Mindig megoldottam mindent. Csak Dinát nem tudom megoldani. Annyira unom már, hogy mindenkit úgy kezel, mintha hülye lenne. Megtaláltam az aktuális termet ahol leszünk. Benyitottam az osztályba és eléggé furcsa képek fogadtak engem. És még azt hittem nem lehet rosszabb.