Új kinézet!!:)

Helló-Helló-Helló Mindenkinek!:)
Amint látjátok kicsit megújult a blog.
Remélem tetszik nektek(nekem nagyon):DD
A következő részt a hétvégére hozom, vagyis remélem hogy sikerül,
mert ballagásra kell mennem :DD
Puszi Mindenkinek!:D
Sziasztok:)

Új suli, új kezdet.

 Sziasztok! Nos itt a következő fejezet.  A versenyen harmadik helyezett lettem. :D Nagyon örülök neki. Nem szoktam kommentárokat követelni de jólesne ha kapnék egy keveset. Akik írtak azoknak meg köszönöm mert miattuk jó írni. 

Hét ágra süt a Nap úgyhogy töltsetek minél több időt a szabadban és napozzatok!:))

Kellemes hétvégét mindenkinek:D

Puszi^^

Az élet egy útvesztő, de te döntöd el hogy merre fordulj benne.:)

Britney szemszöge

Teltek múltak a hetek. Szinte összemosódtak a napok a szemem előtt. Az egyik nap az iskolában a tanár behívatott az irodájába.
-Nos, Smith kisasszony elfogadták az eredményeit.-Először értetlenül néztem rá, majd hirtelen rájöttem. Egy hónappal ezelőtt azután a bizonyos csók után úgy döntöttem hogy nem maradok sokáig ebben a suliban. Beadtam egy papírt a várostól tíz km-re lévő iskolába.(megjegyezném hogy sokkal jobb az az iskola mint ez) Nem hittem volna hogy felvesznek, de sikerült.
-Értem.-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Ha kérhetem még ma intézzen el mindent mert holnapra várják a másik suliban.
-Igenis.-az igazgató felállt és kezet fogtunk.
-Minden jót kívánok Önnek. Legyen sikeres.
-Köszönöm.-kicsit mereven indultam el vissza az osztályba. Lizzy értetlenül nézett rám. Én csak megvontam a vállam hogy majd később beszélünk. Petert Dina szórakoztatta.
Bár nem láttam rajta hogy túlságosan zavarná.
A következő órák is összemosódtak a szemem előtt. Robotpilóta üzemmódban voltam. Semmire nem emlékeztem. Arra sem hogy mit mondtam mikor felszólítottak.
Az utolsó órám után Peter várt a szekrényemnél.
-Hogy képzelted hogy elmész?!-nem ordított. Csendben beszélt, mégis olyan vádló volt.
-Nem értem hogy neked mi közöd hozzá hogy hová megyek. Semmi közöd hozzá. Ezt szerintem már számtalanszor tisztáztuk úgy emlékszem.
-Én nem emlékszem ilyesmire. Csak olyanra hogy te ezt kijelentetted.
-Nem mindegy? Ugyanaz.-teljesen nyugodt voltam bár ez róla nem volt elmondható.-Megmondtam hogy hagyj békén és szerintem eléggé világos voltam.
-A francba a francba. Én is számtalanszor kijelentettem hogy az enyém vagy.-Már nem mellettem állt hanem előttem. Alig pár centi választott el tőle. A szívem a torkomban dobogott, de nem a félelemtől hanem a vágytól hogy megcsókoljon. Persze az eszem ez ellen hevesen tiltakozott. A testem viszont nem volt ellen a dolognak. Még egy kis ideig néztük így egymást. Majd Peter belevágott egyet a szekrénybe és elment.
Kábultan néztem utána. Azt hiszem most végleg vége mindennek. Csendeb lecsúsztam a szekrényen és elengedtem néhány könny cseppemet.
Észre sem vettem hogy az az egy hónap amióta nem beszéltünk mennyire megviselt. Nehéz be vallani de hiányzott már. A egyik felem azt kiáltozta hogy menjek után a másik...... a másik pedig hogy maradjak, hogy csak szórakozik velem. Jó lesz ez így. Én elmegyek és nem lesz többé semmi bonyodalom az életembe. Legalább is azt hiszem. Felálltam és elkezdtem kiüríteni a szekrényem. Pár diák még lézengett a folyosón de nem sokan. Ismerős cipő kopogást hallottam egyszer csak.
-Nocsak nocsak! A kis gyáva elmegy. Nem bírod végig nézni hogy Peter az enyém lesz és nem a tiéd?-nevetett.
- Tévedsz Dina. Én tőlem akár meg is eheted az sem érdekelne. Csak tudod úgy hallottam hogy sokkal több jó pasi van a másik suliban így átmegyek oda.-mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hazudsz! –ekkor már Dina üvöltözött. Komolyan mondom hogy nem volt normális soha ez a csaj.
-Tévedsz!-majd megfordultam és elindultam a kijárat felé.
-Itt kell maradnod! Azt akarom hogy szenvedj amiért elveszem tőled Petert!!
-Mondtam hogy nem érdekel!
-Ezt még nagyon megfogod bánni! Meglátjuk hogy ki nevet majd a végén.-sosem gondoltam hogy normális ez a csaj de ez ........hát bebizonyította a feltevésemet.

Otthon csend volt, mint mindig. Már megszoktam hogy az üres házba jövök haza. Megértettem a szüleimet is. Elvégre mindent megakartak nekem adni amit eddig nem tudtak.
Nehezteltem rájuk mert mindig egyedül vagyok de már megszoktam ezt is. Most éreztem először hogy egyedül vagyok hogy hiányoznak a szüleim. Bárcsak kevesebbet dolgozoznának.

Felülsz a buszra. Egy pillanat múlva elindul. A táj elsuhan melletted. Rétek, füves puszták, erdők váltják egymást. Az erdők között egy- egy ház díszeleg. A réten színes virágok díszelegnek akár egy festményen. A nap hét ágra süt. És te még sem érzed magad boldognak.
Figyeled a tájat és akárhányszor látod mindig felfedezel benne olyan csodákat amik megragadják a figyelmed. De még ez sem tud lekötni. Gondolatban mindig máshol vagy. Mindig mást akarsz. Csak azt nem tudod hogy mit............

Megérkeztem. Egy másik középiskola. Bemegyek a kapun érdeklődő tekintetek néznek rám.
Hát ennyire látszik hogy elveszett vagyok?
-Szevasz csajszi.-hirtelen belém karol egy szőkés hajú srác. A haja oldalra van fésülve. Fekete póló van rajta és csőnaci. Nem mondom nem néz ki rosszul de nem az esetem.
-Ismerlek?-kérdezem tőle udvariasan.
-Nem, de Niallnak hívnak.
-Britney.
-Jól sejtem hogy új vagy itt??
-De még mennyire. Ennél újabb nem is lehetnék már.-ezen mindketten nagyon jót nevetünk.
-Gyere bekísérlek.-Befelé menet egyre többen bámulnak meg engem. Talán fogkrémes vagyok?!
-Mond, nem tudod miért bámulnak meg?-erre nevetve válaszol.
-Hallod, szoknya van rajtad, magassarkú és még sorolhatnám. Szép vagy és a szépeket mindenki megbámulja.
-Aha, hát kösz.-mosolygok rá.
-Hát itt volnánk.Majd találkozunk szia!
Be mentem az irodába és egy jó félóráig ott voltam, majd jött egy tanár és vele bementünk egy osztályba.
-Fogadjátok sok szeretettel az új osztálytársatokat.Kérlek mutatkozz be.
-Sziasztok Britney Smith vagyok. Neki kezdhetném elsorolni hogy milyen átlagom volt a másik suliban de a tanárokon kívül ezt senkit nem érdekli.-Ezzel elindultam a padok között.
Niall mellett a lány hirtelen felállt és elment egy másik padba. De még eltudtam kapni a bosszús pillantását. Ekkor Niall oda intett maga mellé. Kissé meglepett a dolog.
Az óra gyorsan eltelt.
-Láttad milyen arca volt mikor a jegyeket mondtad neki? Majdnem felrobbant az öreglány
-Hmmm.
Egész nap nagyon jó hangulatom volt. Mindent elfelejtettem amit akartam de csak egy kicsi időre.
Beszálltam az autóba és haza kocsikáztam. Megcsináltam a házimat, elővettem egy doboz fagyit, beraktam a dvd- be egy vígjátékot és egész este filmet néztem.

~Peter szemszöge~
Britney elég sokszor tudott meglepetést szerezni az embernek. Tény és való hogy kívántam a csókját, sőt magát őt. Amikor berontott hozzám teljesen elvesztettem az eszemet. A csók csak arra volt hogy befogja a száját.
Eltelt az eset óta „egy kis idő”.
-Héé haver! Elég furcsa dolgot találtam.
-Mit?
-Britney egy másik suliba van beíratva.
-Mi van?!
-Igen jól hallottad. Mától kezdve.
-A rohadt életbe! Hívd a főnököt és beszélj vele hogy mi legyen most!
-Oké.-Kimentem levegőzni. Hogy tehette ezt ?! Biztosan miattam megy el, máskülönben nem kerülne hetek óta.
-Azt mondta hogy maradjunk itt. Van egy ügynök abban a suliban is. Ő fog vigyázni rá az iskola időszakában mi meg akkor mikor otthon van.-Nem örültem ennek. Nekem kellene vigyáznom rá mindig. Nem egy tejfölös szájúnak.
Másnap órák után a szekrényénél vártam rá. Nem reméltem semmit. Mégis elutasítóbb volt mint gondoltam. Elküldött én meg fogtam magam és elmentem.
Utána néztem ennek az ügynöknek. Niall Holloway. Vigyázz a kezeidre nehogy a tulajdonomra tedd azokat.
Felmentem lezuhanyoztam majd lefeküdtem aludni.

Egy kérdés:)

Sziasztok!:):) Nos arra gondoltam, hogy
elmesélhetnétek magatokról vagy ismerősötökről egy vicces
történetet. Ezzel az lenne a célom hogy amelyik több szavazatot vagy
jobban tetszik de lehet hogy akár az összes(ezt még nem döntöttem el hogy hogyan
és hogy melyiket szőném bele a történetbe) történetet bele írnám a történetbe.
Nem tudom hogy erről mi a véleményetek.
Nem biztos hogy beleírnám de lehetne egy külön kis rész az ilyen történeteknek.
Véleményetekre számítok..:) Az e-mail címem: szantaimarcsi@freemail.hu erre küldhetitek
a történeteket.(persze a neveket megváltoztatnám előtte mielőtt kiraknám)
És Ildikó köszönöm a komit sokat segített hogy hozzam a következő fejezetet.(még hozzá hamar!!)
:) Gondolkodjatok:)
Puszi: Marcsi:)

Következmény

Sziasztok! Hát ez is elkészült, bár még mindig 

lesz egy versenyem és arra készülök gőzerővel. De nem probléma

Remélem jó lett ez a fejezet is.

Britney szemszöge






Komolyan kezdtem félni. Peter olyan sebességgel száguldott hogy ha nem lett volna teteje a kocsinak akkor még a fejem is leszedte volna a menetszél. Nem értettem hogy miért csinálja.


Hirtelen émelyegni kezdtem. Nem tudom hogy mi lett a bajom de émelyegtem és izzadtam, ami nállam igen meglepő. Oldalra fordultam és Peter arca volt az utolsó amit láttam.


Nem tudom mennyi idő telhetett el de egy fényes fehér szobában ébredtem. Először még fel sem tünt hogy hol vagyok, majd szép lassan tudatosult bennem hogy egy kórházban vagyok.


Ébren létem után úgy félórával egy doktor jött be a szobámba.


-Jó napot kisasszony! A nevem dr. Pitniss. Én vagyok a kezelő orvosa.


-Jó napot. Én már be sem mutatkozom mert azt már bizonyára tudják hogy engem hogy hívnak. Hogy kerültem ide?!


-Magát megmérgezték és a barátja hozta ide aki úgy egy órával sietősen távozott. Tegnap hozták be. Szerencséje volt.


-Maga szerencsének nevezi azt hogy megmérgeznek?! Jó haddjuk. Inkább mondja meg hogy hol van a mobilom. Ne nézzen már így. Valahogy értesítenem kell a szüleimet is nem gondolja?!


-De elnézést kérek.-megfordult és kiment. Pillanatokon belül a kezében hozta a telefonom.


-Köszönöm!- bekapcsoltam, majd láttam hogy van két üzenetem. Az egyik Lizzytől aki halálra aggódta magát miattam. A másik Petertől jött.Gyorsan megnyitottam ezt az üzenetet is.


„Szia nyuszika, bocs a tegnapiért. De ne aggódj majd kárpótollak valamivel.....Legyél jó és ne feledd te az enyém vagy. Csók Peter”


Legalább negyed óráig bámultam magam elé és minduntalan az a kérdés fogalmazódott meg bennem hogy Ennek meg mi baja van??!!


Végül rávettem magam és vissza írtam neki. „Beteg vagy? Mi történt tegnap?Mi ütött beléd hogy perverz üziket irogatsz nekem?o.O”


Hát nem tudom hogy ez az üzi meg teszi e. Csak találkozzunk...azt nem fogja túl élni az mát tuti. De miért is ne mehetne a hegy Mohamedhez ?! Gonosz vigyor terült el a képemen. Kiszálltam az ágyból és felöltöztem. Az orvosom épp akkor jött be hozzám.


-Maga meg mit csinál?? Nem mehet el csak úgy!


-Komolyan? Pedig pont azt fogom csinálni. Viszlát!


-Jó de előtte írja ezt alá. Saját felelősségére megy el.-aláírtam a lapot majdnem köszönés nélkül mentem. Hívtam egy taxit és elmentem Peterhez. Az ajtóban azonban megtorpantam, majd csengettem. Dexter nyitott ajtót.


-Szia Britney! Petert keresed?


-Helló! Aha, de ne mond hogy én vagyok.


-Okéééééé! Peter! Hé haver egy felbőszült csaj van itt aki nem hajlandó addig elmenni míg nem beszélt veled!-mosolyognom kellett Dexteren, azonban egy hangos csörtetés zavarta meg nevetésem. Pete jött le a lépcsőről és épp az ingét gombolta be. Hirtelen felnézett és láttam elsápadni az arcát. Hmmmm mi van drága vissza nyalt a fagyi?


-Te..mit keresel itt?-vicces volt látni hogy zavarban van.


-Hmmm neked is szia Peter! Kössz jól vagyok most hogy kérdezed. Bár eléggé szar volt úgy kelni hogy senki nem magyarázta el hogy hogyan kerültem kórházba de ne aggódj tényleg jól vagyok.-ideges voltam és ez azt hiszem kissé meglátszott rajtam.


-Őőőőőő én asszem megyek-azzal Dex eltűnt.


-Na ide figyelj kislány, velem nem beszélhetsz így remélem ezt megértetted.


-És most Te figyelj ide! Nem érdekel hogy megakarsz félemlíteni mert nem tudsz. Csak azt nem értem hogy hogyan változtál meg ilyen hamar. Jó lenne tudni. De tudod mit nem érdekel.Fordulj fel!- haragból beszéltem a szememet el homályosította az a tipikus vörös köd. Már késő volt reagálnom. Peter egy pillanat alatt a falnak nyomott. A levegő egy pillanatra bent rekedt a tüdőmben. Farkasszemet néztünk egy mással. Majd hirtelen megcsókolt. Ez a csók követelőző volt. Egy kis ideig küzdöttem aztán átadtam magam az érzésnek. Aztán hirtelen elhúzódott tőlem. Szemében felfedeztem az elégedettséget.


-Az enyém vagy!-olyan természetességgel mondta ezt hogy egy pillanatra én is elhittem.


-Azt csak hiszed.-Kibújtam a kezei közül és az ajtó felé mentem.-Viszlát!-majd hangosan becsaptam az ajtót.






Hétfő.Minden tini rémálma.Talán csak azért mert ez a hét első napja vagy mert iskolanap.Hallom hogy csörög az órám, de kicsit sem érdekel.Hogy miért?Nos talán azért mert hulla vagyok. Tegnap nem sokat aludtam. Egész éjszaka az a csók kísértett, mintha nem lett volna jobb dolgom. Kimásztam az ágyamból. A fejem még egy kicsit kótyagos volt, de már jobban voltam. Felöltöztem, összepakoltam a dolgaimat majd indultam az iskolába.


Az osztályba érve eléggé furcsa jelenet fogadott. Peter padjánál Dina ült és Peter érdeklődését próbálta felkelteni. Ám Peter meglátott és onnantól kezdve csak engem bámult. Ezt persze meglátta a „kishercegnő” is és bosszús pillantással jutalmazott. Vörös voltam, mert eszembe jutott a tegnap. Gyorsan a helyemre slisszoltam és az óra végeztével rohantam a következő órámra. Ez ment egész nap.


Az utolsó órám után hirtelen kiugrott elém Peter.


-Miért kerülsz engem?


-Ééénn nem is kerüllek csak sietek.


-Ne nézz hülyének. Égésznap hozzám sem szóltál és úgy rohansz a következő órádra mintha nem lenne több időd.


-Hagyj engem békén!-majd rohanva elhagytam az iskolát.


Első utam az edzőterem volt. Dean most is mint mindig ott volt.


-Szia! Na megverekszünk?


-Hmmmm talán. Na jó Brit meggyőztél.


Sokáig verekedtünk.Egyikünk sem bírt a másikkal teljesen belemerültem ez önvédelembe mert semmi nem tudta elterelni a figyelmemet. A végén már mindketten lihegtünk.


-Jóhh vol..tál...


-Ahhha köszi Dean.


-Rit..kán.. jössz mostanában.


-Aha nincs időm.


_Értem-Felkeltünk nagy nehezen és elindultam haza. Otthon beestem az ágyba és mély álomba merültem.

Fejezet

Helló..Helló!..:)
Sajnos a következő fejezet csak a hétvégére készül el
 mivel versenyre készülök így nem sok időm van írni
Bocsika mindenkinek
Puszika és sietek a kövivel..:)
By: Marcsi..:)